Csődközeli állapotban a köztévé

A Köztévé című szappanopera a belső szabadcsapatok és a külső beavatkozók hatékony tevékenységének köszönhetően egyre inkább tragikomédiába megy át. Az ember az elmúlt csaknem két évtizedben már többször úgy gondolta, hogy ennél rosszabb már nem lehet, de tévedett, az MTV mindig tudott mélyebbre süllyedni. Ezért lenne elhamarkodott a jelenlegi elképesztő helyzetet mélypontnak minősíteni, mert ki tudja, mi jöhet még. A felelőtlen gazdálkodás, az elvárható kontroll hiánya, a politika szűklátókörűsége a működésképtelenség határára sodorta a köztévét, de ez a jelek szerint nem sokakat izgat. A felügyeletet gyakorló kuratóriumban döntési patthelyzet van, az új médiatörvény, amelynek eddigi tervezete sajnos a szakmai és gazdasági háttér garantálása helyett inkább a pártok hatalmi törekvéseivel foglalkozik, belátható időn belül nem születik meg.

Az elnökhiány miatti elnyúló interregnum csak a belső harcokat, a személyi érdekek érvényesülését erősíti. A műsorok színvonala néhány fanatikuson kívül senkit nem foglalkoztat, a már régóta szükséges szervezeti átalakításokhoz, a pénzügyi rendteremtéshez senkinek nem fűződik érdeke. Továbbra is folynak el a milliárdok, a nagy lenyúlásokhoz pedig a kaotikus viszonyok fenntartása adja a legjobb terepet. A vezetés ezt nem csupán eltűri, de a jelek szerint támogatja is. Erre utal legalábbis az, hogy mindmáig képtelenek olyan üzleti tervet előterjeszteni, amely a gazdálkodás racionalizálására épül. A legutóbbi javaslatuk is sokmilliárdos veszteséggel számol az idei évre, míg a belső átalakításokról és költségcsökkentésekről alig esik szó.

Jellemző, hogy a szakértők által egybehangzóan horribilisen soknak tartott, csaknem kétezer dolgozó közül csak két tucat elküldését tartják lehetségesnek, azaz alig több mint egy százalékos létszámcsökkentésben gondolkodnak, miközben hozzáértők szerint ezt a műsorstruktúrát 7-800 munkatárssal is működtetni lehetne. Csak a bérekre csaknem tízmilliárd forintot akarnak költeni az idén, és akkor még nem is beszéltünk az olyan nehezen érthető kiadásokról, mint a havi 300 milliós bérleti díj azért a székházért, amely korábban a köztévé tulajdonában volt. Egy ügyes húzással sikerült azt egy ingatlanos cégnek még jóval azelőtt eladni, hogy az új, óbudai székházba költözhetnek, így végül a vételárnál többet fognak kifizetni a bérleti díjra. Teszik ezt természetesen közpénzekből, valamennyiünk zsebéből, mivel az MTV csak állami támogatással képes megélni.

A költözéssel ráadásul baj van, mert az új székház technikai berendezése aligha lesz kész a tervezett július elsejei határidőre. Ennek a háttere ugyancsak felettébb pikáns. A szakmai bírálatok ellenére a köztévé vezetése a teljes technika lecseréléséről és hipermodern berendezések beszerzéséről döntött. Ennek finanszírozására sajátos konstrukciót találtak ki: a beszerzést a tendergyőztes cég fizesse, az MTV pedig 8-10 év alatt törleszti neki. A kamatokat is beleszámítva így az egész több mint tízmilliárd forintba került volna. Bennfentesek szerint az egész pályázatot egy cégre írták ki, s hogy ehhez kétség se férjen, a többi jelentkezőt szépen ki is zárták. Az ügy annyira irritáló volt, hogy a botrányt nem tudták elkerülni, emiatt aztán a kiválasztott pályázó is visszalépett.

A trükközések nyomán a tévé most ott van, ahol a part szakad. Négy hónap múlva költöznie kell, technika viszont még sehol, így most SOS tendert írtak ki arra, amire eredetileg is kellett volna: jó technikai színvonalú, a működéshez elégséges eszközökre 1,2 milliárd forintos keretösszeggel. Nem tudni, a közbeszerzési folyamat és maga a telepítés meddig húzódik, de a négy hónap kevésnek látszik. Ráadásul a beszerzési összeg nem szerepel a legújabb költségvetésben sem, nem világos tehát, honnan lesz rá pénz. A válság rátett egy lapáttal a köztévé amúgy is zűrös pénzügyeire, a bevételek kisebbek lesznek a vártnál, a kiadások viszont a forint gyengülése miatt nagyobbak. A belső racionalizálás nélkül, aminek egyelőre semmi nyoma, az MTV vagy rövidesen csődbe jut, vagy a parlament újabb pénzinjekciót szavaz meg neki. Ez utóbbit természetesen az egészet tehetetlenül szemlélő állampolgárok terhére.