Csatatér

Itt árva betonpillérek, ott elhagyott vastraverzek, hídelemek, tétlen markológépek, amott földhányások, üres konténerek – egy megszakadt barátság emlékei. Ez a harminc kilométernyi befejezetlenség még sokáig emlékeztetni fog az Orbán–Simicska-harcra.

A kormány úgy döntött, leállítja a Szolnokra vezető M4-es autópálya építését, amelynek egyik fővállalkozója Orbán Viktor egykori barátjának, Simicska Lajosnak a cége.

Az elmúlt huszonöt évben ilyen horderejű beruházást ilyen készültség mellett még nem állítottak le. Az alvállalkozók fogják a fejüket, a nagyok háborújában ők biztosan elvéreznek.

Persze – állítja Lázár János – a beruházásstoppal nem Simicskát akarják bosszantani, az unió gáncsolta el az ügyet. Brüsszelből szóltak, hogy kartellgyanús az építkezés. Ezt az Európai Bizottság cáfolta. Aztán Lázár azon bosszankodott: az mégsem járja, hogy egymilliárd helyett négyért épüljön fel egy kilométernyi út.

Hogy tavaly még mást mondott? Akkor nem tartotta irreálisnak a költségeket? Nem baj, az új érvek felülírják a régieket. Most azt állítja, az unió nem ad, a költségvetésben pedig nincsen erre a célra pénz, ezért kellett leállítani a beruházást.

Hogy más autópályákra mégis futja? Hogy épül több száz kilométernyi nem itt, hanem másokkal, máshol? Mit számít?

Hála a kommunikációnak, egy idő után már senki sem fogja érteni, mi történt. Legalábbis Orbánék ezt remélik.

Közben kiderült, nem hosszabbították meg csaknem 1500 hektár állami föld pályázat nélküli bérleti szerződését a Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozó cégekkel. Fájhat Simicskának a földekre korábban felvett százmilliós támogatás hiánya.

A közéleti kocsmában két egykori barát rendületlenül püföli egymást. Amit egyszer leboltoltak egymással, azt most szétverik. Hol Szolnok felé az úton, hol az állami földeken. Tehetik. Ez most az ő Magyarországuk. Csatatér.

P. A.