Csak blöfföl a kormány a reformcsomaggal?

Ha a gazdasági miniszter már kifogy a kormányzati intézkedéseket bírálókat minősítő arrogáns kijelentésekből, a jelek szerint mint nyuszi a kalapból kerül elő a nyugtatónak szánt hivatkozás a jövőre induló, nagyszabású reformokról. Bár a jövő évi költségvetési tervben erről egy kukk sincs, állítólag már február végéig elkészül a mintegy száz konkrét részelemet tartalmazó strukturális reformcsomag, amelyet 2012 végéig végre is hajtanak. Matolcsy szavai szerint valamennyi nagyobb kiadási tételre kiterjed és összességében 6-800 milliárd forint megtakarítást jelent majd. Ezzel úgymond ki lehet majd váltani 2013-tól a mostani különadókat és hosszabb távon stabilizálni lehet a büdzsét.

Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy - mint azt az azóta kivégzett Költségvetési Tanács felfedezte - a kormány tervezetében korábbi állításaival szemben 2014-ig szerepelnek a különadók, igaz, más néven. Ennél érdekesebb az a tény, hogy a hátralévő alig két és fél hónap alatt akarnak kidolgozni olyan szerkezeti átalakítási tervet, amelyet józan kormányok hosszú hónapokig, esetleg évekig készítenek elő. Ahhoz ugyanis, hogy a program valóban a jó irányban haladjon, alapos elemzésekre, hatástanulmányokra, az érintett területek képviselőivel folytatott folyamatos konzultációkra van szükség, különben óriási a kockázata annak, hogy kapkodó, végiggondolatlan és súlyos károkat okozó intézkedések vagy semmire sem jó látszatmegoldások születnek.

Ez az alapos előkészítés vagy szigorúan konspiratív keretek között már régóta zajlik, vagy a Fidesz ezúttal is azt gondolja, hogy a kétharmados többség most is elegendő erőt és bölcsességet ad ahhoz, hogy akár rögtönözve bármit keresztül verjenek. A nyilatkozatokból eddig a tervezett reformokból az általánosságokon túl édeskevés konkrétum derült ki, és azok is enyhén szólva kételyeket támasztanak. Úgy tűnik, a kormány megint fordítva ül a lovon, előbb rögzíti, mennyi pénzre van szüksége, és ahhoz igyekszik igazítani a lépéseit, nem pedig az elengedhetetlen szerkezeti átalakítási szükségletekből és irányokból indul ki, amelyek eredménye majd a megtakarítás és hatékonyabb működés lesz.

Nézzük, mi az, amit a várható strukturális reformcsomag részleteiről eddig tudunk. Matolcsy 6-800 milliárdos költségcsökkentésről beszélt, ami kétségkívül bőven elég a különadók pótlására, a 2013-tól megugró adósságszolgálatra azonban nem. Két év alatt akkor csak az IMF-től kapott hitelek törlesztésére több mint 10 milliárd eurót kell kifizetnünk, ami jelenlegi árfolyamon 2800 milliárd forint, a GDP mintegy 10 százaléka. Ennek kb. a felét fedezné a tervezett megtakarítás, kérdés, honnan jön a többi. Ennél is nagyobb baj, hogy a szerkezeti reform nem egyenlő a kiadási tételek lefaragásával, amiről Matolcsy beszél, annál jóval többre lenne szükség.

Az általa eddig említett konkrétumok azonban nem erről szólnak. A munkaerőpiaci alap összegének harmadolása hozhat ugyan 100-120 milliárdos megtakarítást, de ez aligha nevezhető reformnak, arról nem is beszélve, hogy vélhetően nem a legjobb út az egymillió új munkahely megteremtése felé. Nehéz lenne a gyógyszerkassza 100 milliárdos csökkentését is szerkezeti átalakításnak minősíteni, még ha sikerül is megvalósítani, mert eddig minden kormány bicskája beletört ebbe. Egyedül a szocialistáknak sikerült valamit lefaragni belőle, el is átkozta akkor őket ezért a Fidesz, mondván, a nyomorba dönti a népet a gyógyszerárak emelkedése.

Képzeljük csak el, mit mondott volna akkor, ha Gyurcsány áll elő azzal, amit most ők terveznek: a rokkantnyugdíjasok számát felére akarják csökkenteni, mondván, arányuk nálunk a duplája az uniós átlagnak és ez nagy terheket ró a büdzsére. Ez teljesen igaz, csupán az a kérdés, hogyan akarják ezt végrehajtani: egyszerűen elveszik több mint 200 ezer ember nyugdíját, ráadásul alig két év alatt? Aligha valószínű, hogy ezt a Fidesz-kormány bevállalná, nem is oldható így meg, akkor viszont ebből nem jön össze az ígért megtakarítás.

Az utolsó konkrétum, amit Matolcsy említett, jogos és már régen aktuális, kár, hogy még ellenzékből a Fidesz mindent megtett, sikerrel, hogy megakadályozza. A közösségi közlekedés átalakításáról van szó: ez a terület százmilliárdokat visz el az államkasszából, anélkül, hogy igazán hatékonyan működne. A miniszter csak a MÁV 150 milliárdos állami támogatását említette, amiből szerinte 50 milliárdot le lehetne faragni. Arról nem ejtett szót, hogy a kihasználatlan szárnyvonalak egy részének visszaállításával jelenleg éppen ellenkező irányú lépéseket tesznek, de ez apróság ahhoz képest, hogy ez a terület valójában sokkal többe kerül az adófizetőknek, mint amit ő mondott. A MÁV is különböző csatornákon tízmilliárdokkal többet kap az említett összegnél, és akkor még nem is beszéltünk a BKV-ról és a Malévról, kettejüknél a mostani finanszírozási igény közelít a 100 milliárd forinthoz, a szükséges fejlesztésekre pedig ennél is többre lenne szükség. A probléma tehát sokkal nagyobb annál, minthogy 50 milliárdos megtakarítással megoldható lenne.

De még ez sem a legnagyobb baj az eddig megismert reformelképzelésekkel. A kardinális probléma az, hogy igazi strukturális átalakítási szándék eddig nem derült ki. Miért nincs semmi hír arról, amit közgazdászok egybehangzóan a leginkább sürgetnek: a közigazgatás és a nagy elosztó rendszerek átfogó reformjáról, beleértve az egészségügyet, a szociális ellátást, az oktatást. Ehelyett a nyugdíjrendszer hosszútávú fenntarthatóságát fenyegető lépések történnek, az oktatást ismét ideológiai szempontok, nem pedig a hatékonyság elve alapján alakítják át, az egészségügyben pedig legfeljebb olyan elképzelésekről hallani, amelyeket már a Gyurcsány-kormány is tervezett, de a Fidesz a népszavazással sikeresen megbuktatott.

Ha valóban február végén előállnak valamivel, az nem lehet más, csak kapkodó, a lényegi átalakítást nélkülöző és főként az egyre jobban aggódó befektetői piac megnyugtatását célzó intézkedés csomag. Igazi strukturális reformokat így nem lehet előkészíteni, ahhoz több időre, érdemi egyeztetésekre és persze tudatos koncepcióra, végrehajtási elszántságra lenne szükség. Ennek még a jelét sem látni.