Ciprusi válság: mi is áldozatok lehetünk

Még a tájékozottabb laikusok számára is meghökkentő lépés volt, hogy a szokásos trojka által kidolgozott megszorító csomag egyik feltétele a ciprusi bankbetétek megadóztatása volt. Ezzel vélhetően arra akartak reagálni, hogy a szigetország valóságos adóparadicsom az EU-n belül, ahol minimálisak a befektetések közterhei, emiatt hatalmas mennyiségű pénz vándorolt oda az unión belülről és kívülről egyaránt. Az ottani viszonylagos jólét alapja is az volt, hogy a helyi bankok mérlegfőösszege a GDP több mint hétszerese – nálunk nagyjából 110-120 százaléka –, a lakosság jelentős része pedig valamilyen formában hasznot húzott a beáramló tőkéből. Becslések szerint a külföldiek betétállománya megközelíti a 70 milliárd eurót, ami az uniós GDP 2 ezrelékét adó országban elképesztően magas szám.

Külön pikantériája a dolognak, hogy Ciprus az orosz pénzkiáramlás egyik fő célpontja. Ugyancsak becslések szerint a külföldi befektetések nagyjából 25-30 százaléka onnan származik, nem véletlen, hogy a mostani helyzet Moszkvában is aggodalmat kelt. Az orosz kormány a pénzügyi válság kitörése óta egyre nagyobb hitelekkel támogatja Ciprust, megelőzendő a csődhelyzet kialakulását: évek óta nyilvánvaló ugyanis, hogy a görögökéhez hasonló helyzet fenyeget, és az ország bármikor fizetésképtelenné válhat. Mivel az eurózóna tagja, hiába kicsi a súlya, az államcsőd végképp megrendítené a közös valutába vetett bizalmat.

A gondok megoldásához a szakértők szerint 17 milliárd euró elég lenne, ami elenyésző nagyságrend a más országoknak nyújtott több százmilliárdos összeghez képest. Ebből 10 milliárdot a trojka adna, a többit a ciprusiaknak kellene előteremteniük, a baj ez utóbbi mikéntjéből adódik. Úgy tűnik, a feltételek meghatározásakor szempont volt, hogy a ciprusi adóparadicsom régóta csípte a hangadó országok, mindenekelőtt Németország szemét. Ebből az ellenszenvből adódhatott az a javaslat, hogy válságkezelés címén vessenek ki adót a bankbetétekre, ezzel kimondatlanul is utólag korrigálva az eddigi kedvezményeket.

Ezzel a döntéshozók óriási hibát követtek el: érthetetlen, miért nem vették észre, hogy ezzel – ahogy a szakértők mondják – átlépték a Rubicont, olyan lépést tettek, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a pénzügyi rendszerekbe vetett, manapság rendkívül törékeny bizalmat. Mintha elfelejtették volna, hogy négy éve, a válság mélypontján egyebek mellett azzal sikerült elejét venni a bankokból történő tömeges pénzkivonásnak, hogy az unió egységes betétbiztosítási rendszerében 100 ezer euróig garantálták a betéteket. A polgárok százmilliói és a cégek milliói számíthattak rá, hogy eddig az összeghatárig a pénzük biztonságban van, hacsak az egész EU össze nem omlik, amire azért csekély az esély.

Most ennek a bizalomnak adtak egy oszlopos pofont. Hiába hangoztatják, hogy ez csupán egyedi eset, és csak Ciprusra vonatkozik, rossz precedenst teremtettek, ezután az emberek már nemigen bíznak betéteik biztonságában. Miközben tehát meg akartak oldani egy problémát, sokkal nagyobbat teremtettek: a dolog már nem Ciprusról, hanem a teljes uniós pénzügyi rendszer megbízhatóságáról szól. Ha a kis- és nagyobb befektetők úgy érzik, hogy pénzükhöz esetleg válságkezelés címén hozzányúlhatnak, felrúgva a korábban rögzített szabályokat, a következmények beláthatatlanok lehetnek, főleg a nehéz helyzetben lévő országokban. Ezzel az eddigi, hatalmas anyagi áldozatokkal járó mentőcsomagok hatásai is megkérdőjeleződnek, akár pánikszerű reakciók is lehetnek.

Azonnali lépésekre van szükség ennek elkerülésére. A ciprusi parlament nem szavazta meg a csomagot, ez lehetőséget teremt a feltételek átgondolására és alternatív intézkedések kidolgozására. A ciprusiak, másokhoz hasonlóan, meg fogják szenvedni a megszorításokat, de számukra sem mindegy, hogyan, a továbbgyűrűző károkat pedig feltétlenül mérsékelni kell. A bankok iránt megrendült bizalom erősítése alapvető fontosságú, ez az újabb csomag kidolgozásánál kulcskérdés. Minimális elvárás, hogy a bankbetétek biztonságát a közös értékhatárig garantálják, és tegyék egyértelművé, hogy ezt a jövőben sem kérdőjelezik meg.

Nekünk, magyaroknak is érdekünk, hogy minél hamarabb elfogadható megoldás szülessen. Nem elsősorban azért, mert több tízezer magánszemélynek és mintegy 1500 cégnek csaknem 200 milliárd forintnyi pénze hever a ciprusi bankokban. Ennél összehasonlíthatatlanul fontosabb, hogy a befektetői bizalom általános megrendülése minket másoknál jobban sújt, gyenge gazdasági teljesítményünk és a kormány unortodox lépései miatt. A bizonytalan kilátásaink miatt a pénzpiacainkról való tőkekivonás az elmúlt hetekben felgyorsult, annak ellenére, hogy a nemzetközi hangulat kedvező volt. Ennek a hatását láthatjuk a forint jelentős gyengülésében és a BÉT árfolyamaiban. (Egy szó sem igaz abból, amit az NGM államtitkára állított, hogy a forint Ciprus miatt gyengült, annak hatását még nem igazán érezhetjük.)

Ha a ciprusi helyzet miatt ismét a kockázatkerülés lesz a meghatározó, a forint árfolyamesése elkerülhetetlen lesz, és az államháztartás finanszírozása is drágulni fog. Ez nem csupán a devizahitelesek terheit növeli tovább, de inflációs hatással jár, és a költségvetés egyenlegét is negatívan befolyásolja. A büdzsét 284 forintos euróval kalkulálták, ma 304-305 az árfolyam, ami éves szinten sok tízmilliárdos többletköltséggel jár. A ciprusi események eszkalálódása esetén elemzők szerint a forint akár a 320-as szint közelébe gyengülhet, aminek már drasztikus következményei lehetnek. Drukkoljunk tehát, hogy legalább az uniós döntéshozóknál a józan megfontolás kerüljön előtérbe.