Bukás: Orbánnak egy hete maradt
Bár ma több témában is a boncasztalra kerültünk Brüsszelben, egyelőre csak a túlzott deficit eljárásban született elmarasztaló döntés, annak ellenére, hogy a kormány éppen a hiánycél tartásával próbál büszkélkedni. A tavalyi előzetes adatok alapján inkább önkritikusnak kellene lennie, mert a valós, strukturális deficit utoljára öt éve volt ilyen magas.
Kétes dicsőség, hogy az Európai Bizottság mai ülésén mi voltunk az egyik fő téma. Öt kérdésben is napirendre kerültünk, sajnos minden esetben negatív előjellel. Szóba került a jegybanktörvény, az igazságszolgáltatás átalakítása, a végtörlesztés ügye, a média helyzete, valamint a túlzott deficit miatti eljárás folytatása. Ez utóbbi magasabb szintre emeléséről már most konkrét határozat született, ami azért is kellemetlen a Fidesz-kormány számára, mert egyik nagy sikereként hirdeti, hogy elődeivel ellentétben tartani tudja az elvárt, GDP arányosan 3 százalékos szintet.
A baj csak az, hogy Brüsszelben nem tájékozatlan magyar választók, hanem tapasztalt szakemberek ülnek, akik mostanság minden korábbinál árgusabban figyelik a tagállamok költségvetési hiányának alakulását. Nálunk azt látják, hogy ígéretekkel tele van a padlás, de a számok, a mögöttük álló tények és a trendek valahogy mást mutatnak. A mostani előterjesztés készítésekor még nem láthatták a 2011 évi gazdálkodásról szóló előzetes statisztikát, amely tovább mélyítette volna a magyar kormánnyal szembeni bizalmatlanságot. Az államháztartási hiányunk ugyanis elérte az 1734 milliárd forintot, ami az eredetileg elfogadott 688 milliárdhoz képest csillagászati szám, de még a december legvégén készült, sokadszor módosított adatnál is 10 százalékkal magasabb.
Tavaly követni is nehéz volt a büdzsé számainak alakulását, annyiszor írták át azokat. Már 2010 végén, az elfogadásakor nyilvánvaló volt, hogy rossz alapszámokon nyugszik és teljes mértékben tarthatatlan, ezért először február végén írták át, majd a Mol-ügylet miatt júniusban újra, az ősztől kezdve pedig többször is. A tervezett hiány így emelkedett fokozatosan több mint duplájára, amit szintén nem tudtak tartani: a Matolcsy-féle minisztérium szakmai kompetenciáját mutatja, hogy a két héttel ezelőtt a parlament elé vitt legutolsó verziónál 250 milliárddal lett rosszabb a tényszám!
Szakértők szerint ez még nem a vége. Több tételnél lehetnek további meglepetések, így például az önkormányzati elszámolásoknál, a szabálytalanul visszatartott ÁFA kifizetésénél stb. Ezek akár százmilliárdos mértékben is befolyásolhatják a végleges adatokat, indokolt lenne tehát az óvatosság. Ezzel szemben Matolcsyék siettek leszögezni, hogy az uniós normák szerinti hiány nem lesz magasabb a vállalt 2,94 százaléknál, de hogy ezt pontosan milyen kalkulációra alapozzák, rejtély. A tavalyi hiány mértéke ugyanis még a szakemberek számára is csupán játék a számokkal, és nem azért, mert a sok módosítás miatt a viszonyítási alapok szinte követhetetlenné váltak. A fő ok az, hogy a lenyúlt magán-nyugdíjpénztári pénzek felhasználása és annak elszámolása nehezen követhető, és ennek révén a tavalyi költségvetési végszámok manipulálhatóak.
Az egyszeri bevételi tétel eredményszemléletű kimutatása alapvetően torzítja a tavalyi adatokat, azaz többlethez vezet, holott a valós hiány a most közzétett számok alapján eléri a GDP 7 százalékát. Érthetőbben: miközben a Fidesz-kormány veri a mellét, hogy tartja a hiánycélt, ezt csak a hosszútávú megtakarítások elvételével és feláldozásával érhette el. Ez csak egyszeri tétel volt - aminek az árát majd meg kell fizetnünk -, de a középtávú költségvetési pálya alakulását nem javította, sőt rontotta azzal, hogy lehetővé tette az elengedhetetlen szerkezeti reformok halogatását. Ezt természetesen minden szakértő tisztán látja itthon és Brüsszelben is, nem véletlen tehát, hogy folytatják ellenünk a túlzott deficit eljárást.
A velünk szembeni kételyeket csak erősíti, hogy az idei költségvetés kísértetiesen hasonlít a tavalyihoz abban, hogy már most tarthatatlannak látszik, mert túl optimista kalkulációkon alapul. Minden független elemző szerint több száz milliárdos évközi korrekció szükséges ahhoz, hogy a 3 százalék alatti hiány elérhető legyen, és az idén már nyugdíjvagyon sincs a lyukak elfedésére. Ráadásul az adósságszolgálat is megugrik, amiből 5 milliárd eurót a korábbinál jóval gyengébb forintárfolyamon kell törlesztenünk. A 2013-as év a trendek alapján még rosszabbnak látszik, és az eddig készített dokumentumok alapján a kormánynak fogalma sincs, mit tud majd kezdeni a romló pénzügyi helyzettel. Egyedüli esélye az, hogy az IMF-EU pénzügyi segítségével időt és pénzügyi-bizalmi támaszt nyer az eddig elbliccelt reformok végrehajtásához.
Addig is számolnia kell azzal, hogy az unió egyre keményebben követeli majd a közösségi értékrend és normák érvényesítését. Nem is tehet mást, hiszen ha nálunk elnézi ezek semmibe vételét, másoktól sem kérheti számon, az pedig az EU egészét kikezdheti. Orbánéknak érdemes arra is figyelniük, hogy várhatóan márciusban megköthetik a szorosabb együttműködésről és erősebb központi ellenőrzésről szóló megállapodást, amely végképp kihúzza a talajt az unortodoxnak nevezett, lényegében az egyszeri bevételeken és a tartalékok felhasználásán alapuló, a szerkezet átalakítási igényekről és a realitásokról tudomást sem vevő gazdaságpolitika alól. Vagy ezt elfogadjuk, és akkor a Fidesz egész eddigi stratégiája bukik, vagy teljesen leszakadunk Európától és évtizedekre eláshatjuk magunkat. Melyiket akarjuk?
