Bármilyen magyar cég számíthat hasonló tortúrára

Ha jól tudom, három éve éppen értekezett az MVM menedzsmentje, amikor berontottak a brüsszeliek, és mindent felforgattak. Mutattak valami papírt?

Azon a májusi reggelen nyugodt légkörben tárgyaltunk a vezetői értekezleten, amikor megjelent vagy két tucat brüsszeli ember: egy határozatot lobogtattak, és mindent vittek, szervertartalmakat, papírokat, hivatalos dokumentumokat, szerződéseket.

S nemcsak nálunk tartottak házkutatást, hanem hálózatüzemeltető leányvállalatunknál és kereskedelmi részlegünknél is. Megdöbbentünk, hiszen a lerohanásnak semmi előzménye nem volt. A helyszíni vizsgálatot követően is Brüsszel még irdatlan mennyiségű anyagot kért – nemritkán üzleti titkokat –, szóval nyitott könyv voltunk az unió előtt. Én akkor már az MVM kereskedelmi területét vezettem, és bár Európát megjárt emberként, cambridge-i diákként sok mindent tapasztaltam, el sem tudtam képzelni, hogy az EU versenyhivatala ilyen nagy, minden képzeletet felülmúló hatalommal bír...

Joguk volt hozzá?

Még aznap több nemzetközi ügyvédi irodát megkerestünk, uniós szakértőkkel is konzultáltunk: kiderült, hogy ez a főhivatal valóban ilyen elképesztő jogosítványt kapott. Bármikor, bármilyen nagy magyar cég számíthat hasonló tortúrára, ha saját piacán jelentős tényező.

Feljelentették az MVM-et, vagy csak kihúztak egy magyar céget a kalapból?

Nincs tudomásunk feljelentésről, de sejtésem szerint egy ilyen eljárás magától nem indul el. És tudni kell, hogy több európai versenytársunknál is vizsgálódtak akkortájt. Nem is bizonyult minden cég olyan tisztának, mint az MVM...

Hol hirdették ki, hogy az MVM feddhetetlen?

Sehol – ez a másik nagy bosszúságunk. Egy fagyos januári reggelen a postámban találtam egy levelet az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságától: két sorban arról értesítettek, hogy a vizsgálat lezárult. Csaknem három év jórészt azzal ment el, hogy rendszeresen újabb és újabb iratokat kértek tőlünk 48 órás határidővel. Könyvvizsgálókat, jogászokat, versenyjogi szakértőket dolgoztattunk, több százmillió forintot elköltöttünk, és most két sorral elintézik, hogy nem tettünk semmi rosszat. Három évig rajtunk volt a billog: önhibánkon kívül kabátlopási ügybe keveredtünk. Néha itthon és külföldön is csúnyán néztek ránk. Egyetlen hozadéka van a felmentésnek: ezután senki nem szólhat meg bennünket...

Igaz, hogy a szükséges fejlesztéseket is ezért halasztgatták?

Bármennyire igazunk volt, a kisördög azért ott bujkált bennünk: óvatosak legyünk, nehogy tetézzük a piaci erőfölényről szóló vádakat. Most teljes gőzzel a szükséges fejlesztésekre koncentrálunk. Példaképpen említeném a mátrai erőművet, ahol új, 440 megawattos blokkot építünk, amely a magyar fogyasztás 8 százalékát fedezi majd, ha 2014-ben bekapcsolódik a hálózatba. Az építkezés – éppen egy igen kritikus időszakban – kétezer embernek ad munkát, és az erőmű üzemeltetése is több száz új munkahelyet teremt...

Viszont ez szenes erőmű, amely a mátrai lignitre épít: nem számíthatunk komoly környezetszennyezésre?

A legkorszerűbb berendezéseket építjük be, a legszigorúbb EU-előírásokat is betartjuk. Ma már egyébként mindent le lehet választani a füstgázból, a kén-dioxidot, a nitrogén-oxidot, a port, sőt a szén-dioxidot is. Az új blokk üzembe lépésével egyidejűleg leállhat két régi, még a hatvanas években épült, lényegesen rosszabb hatásfokú blokk. Magyarán: ugyanannyi szénnel sokkal több villanyáramot fogunk tudni előállítani. Ajkán, a Bakonyi Erőműben is építünk két csúcsgázturbinát. Ezek csak akkor működnek majd, amikor a legnagyobb a fogyasztás, tehát 8 és 11, valamint 17 és 24 óra között. Műszaki csemege lesz, hiszen a Rolls-Royce gyártja a turbinákat.

És hogy állnak az atomerőművel? A szakemberek szerint hamarosan szükség lesz egy újabb blokkra, ám tíz évbe telik, mire felépül.

A gázkrízis ismét bebizonyította, hogy nagy bajban lennénk Paks nélkül, amely a teljes áramfogyasztás 40 százalékát adja. S legalább 30 százalékkal többet fizetnénk az áramért, ha Paks nem volna. Franciaország áramtermelésének 80 százalékát az atomerőművek adják, így nincs gondjuk a drága gázzal és a levegőszennyezéssel sem. Az atomellenes lobbi amúgy is csendben van mostanában: hatvan erőmű építése, illetve engedélyezése van folyamatban a világon.

És mikor akarják a parlament elé vinni az új blokk tervét?

Még egyeztetünk – és nem csak egy párttal.

Az MVM offenzíven mozog a magyar piacon, már két áramszolgáltatóba is bevásárolta magát. Van valami különleges jogosítványuk? A többi állami vállalat inkább csak kiárusítja a stafírungot, feléli a vagyonát.

Nincs különleges státusunk, viszont pénzügyileg erősek vagyunk, és a tulajdonos támogatja a stratégiánkat – az a fontos, hogy kezdeményezzünk. Vásároltunk az Elmű és az Émász piaci részvényeiből. A többi áramszolgáltató nincs a tőzsdén, de már velük is tárgyalunk, és eddig egyik sem mondott nemet. Ezek mind nyereséges cégek, így az államot, a magyar polgárokat gyarapítja az MVM-re jutó osztalék.

Hogy állunk a megújuló energiákkal? Még mindig túl drágák, miközben az unió egyre feljebb próbálja srófolni a szél, a nap és a biomassza arányát?

Az Európai Unió legutóbb valóban úgy nyilatkozott, hogy 20 százalékra emelné a megújuló energia felhasználásának részarányát. Ez nagyon ambiciózus terv, de csak a gazdag országok tudják finanszírozni. A hagyományos úton előállított energia átlagára 16-18 Ft/kWh, míg a megújulóké 30 Ft/kWh körüli. És van még egy akadálya a zöldenergia széles körű elterjedésének. Ha például Paksot szeretnénk kiváltani, akkor Somogy és Tolna egész területén szélkerekek állnának... Az egyetlen gazdaságos zöldenergia a víz, de arra nálunk ráült a húsz évvel ezelőtti politika.

Ön még csak 33 éves, de máris az egyik legnagyobb magyar céget vezeti. Van tovább?

Ezen még nem gondolkodtam. Hét évet töltöttem az MVM-ben, s valóban a mostani megbízatásom a szakmai pályám csúcsa. Annyi kihívással találkozom naponta, hogy sokáig szeretnék még itt dolgozni – komoly terveim vannak.

Egy pillanatra sem inog meg, amikor külföldi cégek próbálják elcsábítani?

Nem. Nehezen tudnék átállni a barikád másik oldalára.

Pedig ön hét évig élt és tanult Angliában, nem lenne szokatlan három országgal odébb ébredni.

Meg sem fordult a fejemben. Én nem kívánkozom el ebből az országból, ide köt a család, a barátaim, egyszóval minden.

Talán más is ideköti? Vannak magánvállalkozásai?

Nincsenek. Az ember vagy a saját üzletét csinálja, vagy alkalmazott. A kettő nehezen hangolható össze.

S ha hétvégén maga mögött hagyja a villamosműveket, merre jár?

Régóta lovagolok. Angliában nem telt rá a zsebpénzemből, de amióta hazajöttem, kijárok Zsámbékra. Gyakran úgy telik el a vasárnapom, hogy a társaságommal és a barátnőmmel reggel lóra ülök, bejárjuk a környéket, útközben megebédelünk, és csak estére térünk vissza az istállókhoz.