Az álmom és a valóság

Régóta észrevettem, de ma bedurrant az agyam. Lehet, azért, mert a nemrég nyilvánosságra hozott Jobbik-programot is a héten olvastam át, s döbbenten tapasztaltam, hogy a párt „elfeledett nagyjaink” számára, többek között Prohászka Ottokárnak szobrot állítana. Annak a Prohászkának, aki 1920. szeptember 16-i nemzetgyűlési beszédében a numerus claususról folytatott vita során a „magyar irodalom elzsidósodásáról” beszélt, magát a törvényt pedig „faji önvédelemnek” titulálta.

2010. február 7., 07:33

Visszatérve eredeti felháborodásom okára: rendszeresen használok egy internetes keresőprogramot, ahol többek között különböző személyekre, érdeklődésemből adódóan írókra, költőkre, színészekre, politikusokra és publicistákra szoktam rákeresni, írásaik, szerepeik és életrajzuk után kutatva. Amikor a netező beírja a keresősávba az illető nevét, automatikusan felajánl a program a nevek után még egyéb keresőszavakat, mint például, hogy X. Y. zsidó-e. (Ez utóbbi kombinációt általában a harmadik-ötödik helyen.)

Miért lényeges ez? Miért keres rá bárki is egy közszereplő vallási hovatartozására? Származására? Miért kell eltűrnöm, hogy Izraelbe küldjenek, hogy „lehazaárulózsidózzanak” azért, mert balliberális vagyok. Vagy csak mert a tolerancia és az egyén szabadsága mellett foglalok állást egy vitában?

Martin Luther King után szabadon:
van egy álmom, hogy egy napon olyan nemzet tagja leszek, amelyben az embereket nem a származásuk, vállalt identitásuk, hanem a jellemük alapján ítélik meg.

Váczi Gergő
egyetemi hallgató
Budapest

Szerdán közölte az Eurostat legfrissebb becslését a háztartások tényleges fogyasztásáról az Európai Unió tagállamaiban. A mutató azt méri, hogy az egyes országok lakosai mennyi árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni, az eltérő árszintek kiegyenlítése érdekében pedig vásárlóerő-paritáson számolnak.  A magyar adat 2024-ben sem mutatott érdemi előrelépést, az EU-átlagtól továbbra is jelentősen elmaradunk.