Az álmom és a valóság
Régóta észrevettem, de ma bedurrant az agyam. Lehet, azért, mert a nemrég nyilvánosságra hozott Jobbik-programot is a héten olvastam át, s döbbenten tapasztaltam, hogy a párt „elfeledett nagyjaink” számára, többek között Prohászka Ottokárnak szobrot állítana. Annak a Prohászkának, aki 1920. szeptember 16-i nemzetgyűlési beszédében a numerus claususról folytatott vita során a „magyar irodalom elzsidósodásáról” beszélt, magát a törvényt pedig „faji önvédelemnek” titulálta.
Visszatérve eredeti felháborodásom okára: rendszeresen használok egy internetes keresőprogramot, ahol többek között különböző személyekre, érdeklődésemből adódóan írókra, költőkre, színészekre, politikusokra és publicistákra szoktam rákeresni, írásaik, szerepeik és életrajzuk után kutatva. Amikor a netező beírja a keresősávba az illető nevét, automatikusan felajánl a program a nevek után még egyéb keresőszavakat, mint például, hogy X. Y. zsidó-e. (Ez utóbbi kombinációt általában a harmadik-ötödik helyen.)
Miért lényeges ez? Miért keres rá bárki is egy közszereplő vallási hovatartozására? Származására? Miért kell eltűrnöm, hogy Izraelbe küldjenek, hogy „lehazaárulózsidózzanak” azért, mert balliberális vagyok. Vagy csak mert a tolerancia és az egyén szabadsága mellett foglalok állást egy vitában?
Martin Luther King után szabadon: van egy álmom, hogy egy napon olyan nemzet tagja leszek, amelyben az embereket nem a származásuk, vállalt identitásuk, hanem a jellemük alapján ítélik meg.
Váczi Gergő
egyetemi hallgató
Budapest
