Ami a rezsicsökkentési kampány mögött van
A kormányfő szerint 2014 a rezsiharc éve lesz, ami egyértelműen azt jelzi, hogy a gazdasági racionalitással szemben továbbra is a rövidtávú politikai haszonszerzés a meghatározó szempont a Fidesz számára. Ha hozzávesszük ehhez a legújabb populista ötletet, a közműszolgáltatások profitjának tervezett törvényi betiltását, hosszabb távon súlyos következményekre számíthatunk.
A rezsicsökkentési kampány – ahogy erről már többször írtunk rovatunkban – valóságos választási csodafegyver Orbánék számára, minden megvan benne, amire a kommunikációjukat építik. Roppant egyszerű az üzenete az emberek számára: íme itt a jó kormány, amely törődik veletek és segít rajtatok, lefaragja a kiadásaitokat, és teszi ezt ráadásul a csúnya, mindenkit kizsákmányoló multik rovására. Aki ezt bírálni meri, az a nép ellensége, a finánctőke szálláscsinálója, maga a gonosz. Ez a primitív és felettébb egyszerű beállítás jól működik a kevésbé tájékozott tömegeknél, azoknál, akik felelőst keresnek a saját bajaikért és elvárják, hogy az állam gondoskodjon róluk. Ugyanez a mentalitás jellemző a devizahitelesek megmentése kapcsán is, ahol a józan megoldási javaslatokat szintén a demagóg politikai szándékok írják felül.
Ilyen körülmények között hiába bizonygatják a gazdasági szakértők, hogy nem lehet büntetlenül, erőszakosan beavatkozni a gazdasági, piaci folyamatokba. Ha a valós költségeket figyelmen kívül hagyva, mesterségesen szabjuk meg az árakat, a veszteséget valakinek le kell nyelnie, aminek meglesznek a törvényszerű következményei: először az erőltetett költségcsökkentés, a fejlesztések leállása és az elbocsátások, utána pedig az anyagi csőd. Ez persze hosszabb folyamat, nem érződik egyik napról a másikra, ezért is adható el a rezsicsökkentés választási fogásként, hiszen a negatív hatásokat az emberek csak később fogják a saját bőrükön érezni.
Az igazán ijesztő az, hogy Orbánéknak a közvetlen haszonszerzésen túl stratégiai céljaik is vannak a rezsicsökkentéssel: a közműszolgáltatók kivéreztetése és ennek révén állami kézbe vétele, azaz végső soron saját hatáskörbe vonása. Ezt jól mutatja az E.On ügylet csakúgy, mint a fővárosi és pécsi vízművek dolga, vagy az MVM terjeszkedése, de ez még csak a kezdet. A gyorsítás szándékát jelzi az a terv, hogy törvényben tiltanák meg a közszolgáltató cégeknél a profitot, aminek egyetlen lehetséges értelme a magántőke kiűzése az egész ágazatból: nincs az a befektető, aki ilyen feltételek mellett maradna.
Persze, hogy nem, mert nyereség nélkül tartósan egyetlen cég sem működhet, hacsak nem kap külső pénzügyi támogatást. A profit nem ördögtől való, ellenkezőleg, minden normálisan működő gazdaság alapja. Mi is, magánemberek, ha betesszük a pénzünket valahova, azt várjuk, hogy többet kapjunk vissza, és abból ezt-azt vásárolhassunk. A vállalatoknál ez lényegében ugyanígy működik, a termelődő nyereség teszi lehetővé, hogy eszközöket vegyenek, fejlesszék a tevékenységüket, és a tulajdonosoknak némi osztalékot is fizethessenek. Ez igaz a magán- és köztulajdonú cégekre egyaránt.
