A VOSZ nem gittegylet

– „Zene a vállalkozók fülének a miniszterelnök kijelentése. Orbán Viktor partnerséget kínált, az MNB és a kormány közötti áldatlan viszony rendezését, július elsejétől jelentős adó- és járulékcsökkentést, a hazai tőke központba helyezését, az adók számának csökkentését ígérte.” És a felsorolásnak nincs is vége. Önt idéztem 2010 májusából. Tart még az elégedettsége?

– Megcsappant. Annak idején amúgy a VOSZ állásfoglalásából idéztem.

– Olyannyira, hogy 2012 novemberében már – újra csak önt idézve – szakmai dilettantizmusról beszélt. Azt állította, nőtt az adónemek száma, „ízléstelennek és ellenszenvesnek” minősítette a minimálbérről történő tárgyalást, megalapozatlannak a cafeteria megadóztatását, az iparűzési adó rendszerének átalakítását, a közművagyon-adó bevezetését.

– Voltak pozitívumok is, de azt egyetlen újság sem veszi elő: csökkent a társasági adó, illetékmentes lett a vállalkozói vagyon öröklése, aminek érdekében elnökünk, Demján úr személyesen járt közbe. Aztán: csökkent a beruházási engedélyek száma, kiszélesítették a Széchenyi kártya projektet, előnyösen módosították a sztrájktörvényt, és megszületett az új Munka Törvénykönyve.

– Most akkor pozitív vagy negatív a mérleg?

– Engedje, hogy befejezzem. Az EVA-t megtartva behozták a kisadózók tételes adóját és a kisvállalkozói adót, a munkahelyvédelmi akcióterv pedig komoly járulékcsökkentést jelent.

– Szóval pozitív. Pedig a minap azt nyilatkozta: nullára fagy a gazdaság, tömegével mennek csődbe a vállalkozások.

– Magát is megzavartam a kronológiával. Egyelőre ugyanis a pozitívumokról beszélek, a feketeleves ezután jön. De ezt úgyis végigmondom. Ne feledje: én szakszervezetisekkel vitatkozom, ellenük állandóan kell a lőszer, és nagyobb hangon kell beszélni, mint ők.

– Sérült az ön által oly nagyra tartott partnerség: számos munkaügyi és gazdasági témában még a véleményüket sem kéri ki a kormány.

– A gazdaságot a talpára kell állítani – ez volt az együttműködés szlogenje. Nekünk nincs politikai elköteleződésünk, a VOSZ-ban nem is lehetne, olyan színes a tagság.

– Köztudomású, hogy a Fideszhez közel álló gigavállalkozók vezetik a szervezetet.

– 2009 őszén lezajlott a Fidesszel mint későbbi kormánypárttal való kapcsolatfelvétel, aztán 2010 márciusában megtörtént a szimbolikus kézfogás a magyar gazdaság talpra állítása érdekében. Ezt továbbra is vállaljuk, nincs is más lehetőség. Nem párttal szövetkeztünk, hanem az új kormányzattal törekedtünk partneri kapcsolat kiépítésére a gazdaság fellendítéséért.

– Pedig ez a partnerség nagyon nem az, amire kezet adtak.

– Ebbe az irányba vittem volna én is a beszélgetést, ha hagyja végigmondani a negatívumokat.

– Nem vagyok szakszervezetis.

– A munkaügy területén folyamatos a konzultáció, de számos kérdésben valóban nem kérik ki a véleményünket. Pedig egy bajban lévő országban az üzleti szféra nem hagyható figyelmen kívül.

– Az önök elképzelései láthatóan nem befolyásolják a kormány gazdaságpolitikáját.

– Azért vannak eredményeink: az üzletek vasárnapi nyitva tartásának szükségességéről meggyőztük a kormányzatot, igaz, a plázastop ügyében meg nem sikerült.

– Szerény teljesítmény. Pedig Demján Sándorral és Csányi Sándorral a soraikban az önöké a legjobb pozícióban lévő munkaadói szövetség.

– A tagságunk kilencvenöt százaléka kis- és mikrovállalkozó.

– Demjánnak és Csányinak van befolyása.

– Ez igaz.

– Ígért negatívumokat is a kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban.

– A többsávos szja olyan fal, amelyet kár ütni. Tévedés volt a bérkommandó felállítása, az Országos Érdekegyeztető Tanács feloszlatása, az ÁFA és a jövedéki adó emelése. Hiba, hogy a közbeszerzések terén nem nőtt a kis- és közepes vállalkozások részesedése, hiba, hogy egyre több az adónem, és az is, hogy – főleg az építőiparban – nőtt a körbetartozás. Akadozik a szélesebb értelemben vett társadalmi párbeszéd, őszintén mondom, nem értem, miért nem konzultálnak velünk rendszeresen a gazdaság meghatározó kérdéseiről.

– Talán nem veszik komolyan önöket.

– Erre a kérdésre lehetetlen jól válaszolni.

– Szóval a válasza az, hogy „valóban nem vesznek bennünket komolyan”.

– Nem gondolom, hogy a legnagyobb munkaadói szövetség gittegylet lenne. Meg vagyunk győződve arról, hogy nem lehet és nem is célszerű a gazdaság szereplőinek sorsáról a fejük felett dönteni.

– Elég, ha Orbánék ezt gondolják.

– Nem gondolják. Nézze, húsz éve veszek részt érdekegyeztetések országos fórumán. Ez az Antall- és a Horn-kormány idején még olajozottan működött, volt társadalmi súlya. 1992-ben például az akkori Munka Törvénykönyvét az Országos Érdekegyeztető Tanács három oldalának egyhangú ajánlása alapján terjesztették a parlament elé. Ez a folyamat később megtört.

– A politika rátelepedett az érdek-képviseleti szervezetekre?

– Talán inkább idegenkedik tőlük, a szövetségeket nem tudja elhelyezni a döntés-előkészítő folyamatokban. Ugyanakkor arra is rájött, bizonyos gazdasági döntések felelőssége nem pakolható másra. Ráadásul a három Matolcsy-csomag arról győzött meg minket: bár mi is fontosnak tartjuk az államadósság csökkentését, de ennek a kizárólagossá tétele és a növekedés feláldozása rossz pályára viheti Magyarországot. Nem lesz új munkahely, nem lesz beruházás, és nem lesz hitel. Más filozófia mentén kellene a gazdaságpolitikát alakítani.

– Konkrétan?

– A jogbizonytalanság megszüntetése alapvető érdekünk. Például nincs két olyan év, amelyben azonos lenne a cafeteria rendszere. Megfontolatlan egyik nap betuszkolni, másnap meg kicibálni bizonyos adókat, járulékokat, illetékeket. A vállalkozók nemcsak azért halasztják el a beruházásaikat, mert nincs pénzük vagy hitelük, hanem azért is, mert nincs stabilitás, és nem bíznak a jövőben.

– Orbán talán azért akarja mindenáron három százalék alatt tartani a hiányt, mert ez esetben nyáron kikerülhetünk a túlzottdeficit-eljárás alól, így az EU nem szólhat bele gazdaságpolitikai kérdésekbe. Egyes vélekedések szerint ekkor jön el az idő, hogy az akkor már Matolcsy által vezetett jegybank tartalékainak felhasználásával jópár „hangulatjavító intézkedést” hozhat meg a kormány pont a választások előtt.

– Az MNB jövőbeni vezetőit nem ismerjük. Az EU követelményeinek viszont meg kell felelni. Nagyon remélem, a kormány nem gondolja azt, hogy a megnyert részütközet után tovább térdeltetheti a magyar vállalkozásokat, különösen a bankokat.

– Herbert Stepic, a magyar Raiffeisen Bank igazgatósági elnöke és a Raiffeisen International vezérigazgatója épp a minap egy interjúban figyelmeztette a magyar kormányt: most már ne tekintse önkiszolgáló boltoknak a bankokat, különben „átgondolják” az itteni tevékenységüket.

– Legyünk jóhiszeműek. A jelenlegi mély recesszióban bevételi oldalról alapozzák meg a költségvetési hiány szinten tartását. Csakhogy eközben a növekedést serkentő intézkedéseket is kellene hozni. A VOSZ ajánlotta a tehetősebb munkavállalókra és a gazdagabb vállalkozókra kivethető szolidaritási adó bevezetését, így vonva be őket a közös teherviselésbe.

– A munka világának szabályozása több szempontból korszerűtlen. A magyar politika miért nem tesz engedményeket a nőknek azzal, hogy segíti a szülés utáni visszatérést?

– Mert a hölgyek egyenjogúsításában is fejletlen a magyar társadalom. Spanyolország korábbi honvédelmi minisztere egy fiatal nő volt, aki áldott állapotban is vezette a tárca munkáját. Itt el tudja ezt képzelni?

– Önök sem tesznek erre indítványokat.

– Elismerem, hogy elsősorban nem ez a kérdés köt le bennünket. A gyeses kismamák három év utáni visszajövetele viszont rendkívül sok terhet ró a foglalkoztatókra. Mi megtesszük, amit tudunk. De ez valójában tényleg nem törvényi, hanem kulturális kérdés.