A rezsi letekerése

– Miért lehetetlenség? Nulla forint is lehet a gázár, ha a kormányzat úgy akarja, ebbe nem szólhat bele az unió – mondják a lapunk által körbetelefonált energetikai cégek szóvivői savanyúan, de már második mondatukban nevük és főleg cégük nevének elhallgatását kérik. Minek az alvó oroszlán bajszát cincálni? Valaki enyhe gúnnyal még szóba hozza a chávezi „nulla megoldást”, a napfényes Venezuelát, ahol ingyen nyomatják a tankba a gázolajat és a benzint. Vagy az észt Tallinn városát, ahol az uniós országok közül elsőnek vezették be az ingyenes tömegközlekedést.

– Magyarország elindult az orbáni díjmentes fűtés-világítás útján – teszik hozzá. – Éljen és virágozzék a magyar–kubai barátság!

Sikerszámla

Nehéz a szavakból nem kihallani a kiszolgáltatottak tehetetlenségének haragját. Mert ami eddig történt, nem vicc. Ahogy a díjcsökkentést bejelentették, puccsszerűen meg is jelent az új villany- és gázcsekkminta, amely „annyira egyszerű, mint egy söralátét”, s habár a formula hemzseg a helyesírási hibáktól, a főszám érthető. A végösszeg tíz százalékkal kisebb, mint néhány hete, decemberben, és ez stimmel. Ajándék. A Századvég januári telefonos gyorsfelmérése szerint hibás számla ilyen sikert még sosem aratott. A kormánypárti szavazók 94, a „radikálisok” 90, az abszolút semlegesek 86, a baloldaliak 82 százaléka támogatja, megfejelve a lelkes biztatással: „Csak így tovább.”

Mert ősszel máris lesz tovább. Maga a mintaszámla tömény kormányzati ingyenreklám. Az, hogy miért a gázszámla lett a kampány vezérhajója, egyértelmű. Gázból fogy el (pénzben mérve) a legtöbb, a statisztikák szerint nemzetünk Európa legtúlfűtöttebb népe. (Lásd keretes írásunkat.)

Tenni kellett valamit. Hatalomra jutásának első percében a Fidesz piacellenes energetikai moratóriumot hirdetett. A cégek zöme 2010 óta vegetál, profitjuk a minimumra csökkent vagy eltűnt. Magyarországon öt-hét leányvállalat viszi mind a gáz-, mind a villanyüzletet. A gázpiacon a Tigáz, a Főgáz, a francia GdF és a kormány kedvenc gáztározós E.ON-ja dominál. Hogy miként érinti őket a „kormányzati ajándékkosár”, a hatóságilag kötelező árcsökkentés, nem kétséges. Fel kell készülniük a bibliai hét szűk esztendőre.

Bolgár Györgynek adott interjújában Száraz Gábor, a Tigáz szóvivője annyit mond diplomatikusan: „A társaság meg fogja nézni, hogyan tudja működését költséghatékonyabbá tenni.” Na, vajon hogyan? Leépítéssel, keresztmetszet-szűkítéssel. Itt nincs áthárított költség, az ügyfélre „nyomott” tranzakciós illeték. Itt gáz van, és cső. Az egyetlen menedék a szabadpiaci szegmensben végrehajtott áremelés lenne. És persze a csöndes szabotázs. A szabadpiac az energetikában a nem lakossági szolgáltatási szektort jelenti. Katona Tamás volt pénzügyi államtitkár azt mondja: ami most jó a fogyasztónak, az annál jobban „megcsapja” a kis- és középvállalkozót. Ők húsz százalékkal többet fizethetnek. Ezért racionalizálni fognak, vagyis nő a munkanélküliség.

– „Begyűrűzik”, ahogy a kádári időkben mondták – állítja határozottan Katona. – A munkanélküli hazamegy, hogy élvezhesse melegebb, világosabb, olcsóbb rezsijű otthonát, amelynek előnyös számláit sehogy sem tudja fizetni.

– Nem volt ez átgondolva – mondja Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató vezetője.

Az árképzés technikája eddig úgy festett, hogy a Magyar Energia Hivatal előkészítette javaslatait, a miniszter meg persze visszadobta, ha nem akarta kirúgatni magát.

– A minőségi fordulat ebben az esetben annyi – mondja Hegedűs –, hogy a miniszterelnök úr egy éjszakán megálmodott tíz százalék árcsökkentést, amit a gazdasági miniszter úr huszonnégy órán belül megvizsgált s véleményezett, van-e rá lehetőség. Volt. Ezután úgy módosították az árképzés technikáját, hogy akkor is kijöjjön a tíz százalék, ha kő kövön nem marad.

Drótok, csövek

Ez persze az államnak is veszteség. Az ár ugyanis három komponensből áll össze. Huszonhetet tesz ki az áfa, a második harmad a „rendszerhasználati díj”, az infrastruktúra, a drót, a turbina, a cső, az elosztó, a kábel, az iroda. A maradék pedig maga az áru: a gáz meg a villany. Vagyis az állam öt-tízmilliárdot hasalhat az áfabevétel kiesésén, és az MVM sem tud majd rendes osztalékot fizetni. De ennél is nagyobb fenyegetés a megvágott cégek önvédelmi technikája. Száraz Gábor Tigáz-szóvivő az említett interjúban szemérmesen hallgat is erről. Költséghatékonyabb működést emleget. De mindig vannak nem tervezhető események.

– A felújítások, a működéshez szükséges beruházások esetleg most majd elmaradnak – mondja Barta Judit, a GKI energetikakutató másik vezetője. – Tervezett fejlesztések helyett „összegányolt félmegoldások”, szabófoltok lesznek.

És adódnak vis maior események. „Vezetékfektetés, anyagfáradás miatt a szolgáltatás Piliscséven kimarad, a munkálatok pedig elhúzódnak.”

A piaci önszabályozás már az árcsökkentés bejelentése előtt elkezdődött. 2013 januárjára kiderült, a villanyáram-felhasználásban az import aránya megduplázódott a 2012. januári helyzethez képest, mert a szlovák villamos energia olcsóbb. A magyar áram ezért a nyakunkon marad.

A GKI kutatói felhívják figyelmünket néhány fontos mellékkörülményre is. A szociális kiegyensúlyozást, az enyhítést mímelő árcsökkentés valójában igazságtalan. A családok szegényebb harmadát, amelyek nem használnak földgázt, mert nincs, nem érinti. És aki többet fogyaszt, többet is nyer. Mert a földgázfogyasztás szerkezete megejtően egyszerű. Katona Tamás szerint eddig 150 forint volt a köbméterenkénti gázár. Ebből lejön 10 százalék. Egy köbméter (és 150 forint) egy óra alatt ég el a családi kazánokban. Egy magyar család fogyasztása ritkán éri el az évi 1000 köbmétert. Ebből lenyesni harminc százalékot, fél győzelem.

Barta Judit szerint a legrosszabbul mégis egy esetleges váltókormány jár majd. Mert az asztalt a mulatság után le is kell takarítani. Az irreálisan alacsony árakat szép lassan vissza kell emelgetni a normális (tehát magas) szintre, ami finoman szólva is zűrökkel jár majd.

Lassan, szótagolva

Katona Tamás jól emlékszik arra, amikor a Fidesz-kommunikáció központi eleme lett a „gázárveszély”. 2002-ben, a két választási forduló között, amikor Orbán mindent bedobott, aktivistái felülragasztgatták a tétova MSZP plakátjait: a győzelemre készülő szocialisták 150 (!) százalékos emeléssel akarnak indítani. Ez elképesztő pánikot keltett, majdnem fordításhoz vezetett. Ekkor mondta Lendvai Ildikó az emlékezetes, szótagolt mondatot: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse, nem lesz gázáremelés.”

A vízügyekkel a Fidesz már nehezebben boldogul. A víz- és csatornadíj az eltérő talaj- és vízrajzi viszonyok, az infrastrukturális különbségek miatt jelentős árbeli szóródást mutat, és a fideszes polgármesterek is azonnal fellázadtak. Orbán az önkormányzatok fejőstehenét, a jövedelmet is termelő vizescégeket akarja levágni. A vízdíjnál mellesleg nehezen alkalmazható a szokásos demagógia: a pocakos és élveteg, népnyúzó multi képe.
A GKI kutatói nem is értik, mi a logika abban, ha a kormány, miközben egyik kezével leveszi az önkormányzatok válláról a felelőtlenül felhalmozott hitelek terhét, a másikkal meg brutálisan hazavágja az önkormányzati vízműcégeket.

Nemzeti árkatyvasz

– Öngólt lőttek – állítja Hegedűs Miklós. – Olyan katyvasz jön majd létre, amelyben senki sem tudja követni, mi mennyi volt, mennyi lesz, és miért annyi. A víz nem annyi, amennyiért adják, a földgázt mélyen ár alatt mérik, a villany is eltér a szolgáltatói ártól, a benzin árát pedig súlyos járulékos költség terheli. Minden ár félrevezető.
Így lesz a vágyott piacgazdaság bohózat, a tévedések vígjátéka.

Az energiaszektor képviselői ezt kevésbé bonyolultan fogalmazzák meg:
– Ki akarnak bennünket csinálni. Szálka vagyunk a szemükben.
Csak azt nem értik, miért, és nem tudják bizonyítani sem.

A választók meg nem sokat értenek ebből, de amit látnak, egyelőre tetszik nekik. Az olcsó kenyér mindig népszerű. Rákosi alatt szinte már nem is volt ára. Igaz, a pult üres volt.

Hárommillió-nyolcszázezer magyar háztartás jövedelmének 28,4 százalékát lakásfenntartásra és háztartási energiára, ezen belül a legnagyobb kiadásként villany- és gázszámlákra költi. A KSH verziója szerint a családtagok fejenként havi 18 ezer forintot költenek csak rezsire, és a tízszázalékos számlavágás 1800 forint juttatást jelent.