A kender ment szépen
Nem számítottam erre, nincs elég pénz nálam – sajnálkozott a kizárólag a hétvégi bevásárlásra felkészült hölgy. Hazaszaladt és nemsokára visszatért, mert egyik-másik osztrák árunak tényleg nem tudott ellenállni. Szinte Zsolt, az Ecoplus Magyarország International ügyvezető igazgatója nem fogy ki a hasonló történetekből, ő maga, mint a rendezvény fő szervezője a három napot ott töltötte, sőt be is állt árusítani.
A megjegyzések persze nem mindig voltak ilyen hízelgőek: az áruk egy része magyar zsebnek drága. Ez is fontos tapasztalat. A 14 alsó-ausztriai résztvevő közül néhányan ugyanis még nincsenek jelen a magyar piacon, ők éppen most próbálják felderíteni a lehetőségeket és kilátásokat.
Dr. Petra Bohuslav, Alsó-Ausztria gazdasági, idegenforgalmi és sportügyekben illetékes tanácsosa, aki részt vett az élelmiszernapokon, beszélt arról, milyen fontos a magyar piac tartománya, az ottani kis– és középvállalkozók számára. Utóbbiak jelenlévő képviselőivel itt most volt alkalom hosszabban elbeszélgetni, Hazai gondjaikról éppúgy, mint a külföldi jelenlét egyes gondjairól. Ezek leküzdéséért egyébként az
ecoplus International Magyarország Kft.sokat tesz.Érthetően nagy volt a tülekedés a kóstolókért. Nagy sikert arattak a Grossauer Edelkonserven pestoi. A különböző ízesítésű, kizárólag egészséges alapanyagokból készített pürék, szószok nálunk talán még kevésbé elterjedtek, érthető, hogy sokan akarták kipróbálni az ízeket. A bio-gyümölcslevek, üdítők iránt is nagy volt az érdeklődés, igaz, a négyliteres kiszerelést a vásárlók drágának találták. Mégis, most az egyszer sokan megengedték maguknak a luxust. Ugyanez volt a helyzet az igazi parasztgazdaságból érkezett sajtokkal. A falatkák gyorsan fogytak, a dicséret egyértelmű volt.
A minőségen nem kell csodálkozni, a wilhelmsburgi gazdaság nem véletlenül kapta a Hoflieferanten (udvari beszállító) címet. A fiatal házaspár tudja, hogy az ár akadálya lehet magyarországi térnyerésüknek, hiszen Ausztriában is eltartott egy darabig, amíg a vásárlók felismerték, hogy különlegességet kapnak. Mindenesetre még fontolgatják, miként tudnának mégis errefelé terjeszkedni.
Standjukon recepttel is igyekeztek meggyőzni termékeik nélkülözhetetlenségéről.
Igazi különlegesség volt a kenderből készült nyalánkság (Nowakorn), és vitték a vásárlók a szójából gyártott bio-snacket (Landgarten), a borral töltött Hagn csokoládét.
Igen nagy arányban voltak jelen a bio-termékek, amelyek fogyasztása lassan de biztosan terjed Magyarországon is, még ha meg sem közelíti az ausztriai mértéket. A standokon ott voltak a magyarországi forgalmazók képviselői, akik szívesen tájékoztatták az érdeklődőket a bio-élelmiszer – illetve kozmetikum – előnyeiről.
Utóbbi termékeket a Styx natúrkozmetika standján lehetett kipróbálni, s a kisebb kiszerelésű krémekből fogyott is szépen. A Zimmerl pincészet borainak pultjánál pedig volt mód egy kis összehasonlítgatásra, s az eredmény nem volt kedvezőtlen. Az alsó-ausztriai fehérbor nagyon is megüti a mértéket – mondták a poharat távozás előtt gondosan visszahelyezők, szájukban a jó ízzel.
Összességében minden résztvevő nyereséggel zárta a három napot, igaz, a rendező az igazán nagy költségeket lényegében magára vállalta. Az árusítókra csak egy minimális stand-díj és a szállítási, közlekedési kiadás jutott.
A Vámház körúti Vásárcsarnok kétségkívül újabb hívekkel gazdagodott.
Ha szeretne több cikket olvasni Ausztriáról, kattintson a
Szervusz Ausztriahonlapra
