A gazdasági fordulat még várat magára
Korainak bizonyult az egy-két hónap viszonylag jó mutatói alapján gazdasági fordulatról szóló kormányzati sikerpropaganda: júniusban ismét romlottak az adatok, és összességében az első félév eredményei is elmaradnak az előző évitől. Tehát egyelőre nem jobban, hanem rosszabbul teljesít az ország, az uniós piacok ugyanakkor a második félévben nekünk is lökést adhatnak.
Az állandó sikerpropaganda lázában a Fidesz-kormány valósággal vadászik a jó hírekre, sőt valós eredmények híján tömegével gyártja azokat. Azt gondolnánk, hogy a gazdasági teljesítmény mérhetősége a mutatók alapján egyértelmű, a tényadatok nem hazudhatnak. A valóságban ez ennél bonyolultabb: a statisztika egyrészt a nem hozzáértők számára könnyen manipulálható és félremagyarázható, másrészt mindig lehet találni valamilyen részadatot, amely igazolni látszik az éppen aktuális politikai üzenetet. Az előbbire a legnyilvánvalóbb példa nálunk a foglalkoztatás növekedésének kimutatása és nagy sikerként való tálalása, holott csupán a közmunka felfuttatásával és a külföldön dolgozók egy részének beszámításával fedik el a valós, cseppet sem javuló helyzetet.
Az utóbbi jellemző példája, hogy egy-egy adat nyomán máris trendváltásról, alapvető fordulatról beszélnek. Ez történt az első negyedéves GDP-mutató kormányzati kommentálásánál is, amikor azt a tényt, hogy az előző negyedévhez képest néhány tized százalékos emelkedés látszott, bár éves összehasonlításban egy százalék közeli volt a csökkenés, nagy gazdasági fordulatként állították be. Hasonló történt az áprilisi, hirtelen megugrást mutató kiskereskedelmi adatok publikálásakor, holott a számokat utólag visszakorrigálták, és a következő időszakban ismét csökkenés volt. Ugyanez ismétlődött az ipari termelés esetében: egy-két hónap viszonylag jó adata elég volt a hurráoptimista propagandához.
A tényleges gazdasági folyamatok értékeléséhez hosszabb időtáv elemzése szükséges. Az idei első félév összesített főbb mutatói nem igazolják a „jobban teljesítünk” kormányzati szlogent. Hiába a mesterségesen lefaragott infláció miatti reálbér növekedés, a fogyasztás nem nőtt, hanem tovább csökkent, pedig szakemberek azt gondolták, hogy a tavalyi rendkívül rossz kiskereskedelmi forgalom már a mélypontot jelentette. A jelek szerint van még lejjebb, a forgalom reálértéken kisebb volt, mint 2010 hasonló időszakában, és egyelőre nincs jele trendfordulónak. A beruházásokkal még rosszabb a helyzet, az elmúlt három évben lényegében folyamatos volt a zuhanás, már az is siker lenne, ha az újabb mélypontokat elkerülhetjük.
A nagy autóipari kapacitások beindulásával mindenki azt feltételezte, hogy komoly lökést kap az ipari termelés. /Csak a tények kedvéért: a sikeres beruházások elindítása az előző kormány érdeme./ Ez azonban egyelőre nem látszik: a tavalyi csökkenés után az idei első félévben másfél százalékkal tovább esett az ipar teljesítménye, annak ellenére, hogy legfontosabb exportpiacainkon, elsősorban Németországban, javultak a mutatók. Bár Orbánék állandóan azt hangoztatják, hogy a hanyatló Nyugat és a válságkezelésre képtelen EU húz vissza minket, ennek éppen az ellenkezője az igaz: évek óta rosszabbul teljesítünk, mint az unió egésze, és csak abban bízhatunk, hogy az ott meginduló konjunktúra minket is magával húz. Szakértők szerint az ipar második félévi javulása is attól remélhető, hogy gyorsulni látszik a német növekedés, kedvezőbbek a prognózisok.
A nemzeti össztermék alakulását a mezőgazdaság is befolyásolja. Az elmúlt években hol javította, hol rontotta néhány tized százalékkal a GDP-t, és a tavalyi igen gyenge termés után most a kormány kedvező hatást vár. Némileg meglepő volt, hogy az illetékes miniszter már a tavasz elején bejelentette, hogy az idén kiváló termés lesz, holott minden hozzáértő pontosan tudja, hogy a tavaszi-nyári időjárás a meghatározó tényező. A búzánál és árpánál valóban szép hozamok születtek, a nagy hőség és az aszály azonban súlyos károkat okoz a kukoricának. Így míg tavasszal még 25-30 százalékos teljesítmény-növekedést vártak az agráriumtól tavalyhoz képest, most 15-20 százalékos emelkedés látszik reálisnak.
Ez maximum fél százalékkal javíthatja a GDP-t, ami nagyon jól jöhet a GKI szerint ahhoz, hogy végleg magunk mögött tudjuk a recessziót. A gazdasági növekedés ezzel együtt egy százalék alatt marad az idén, ebben a meghirdetett MNB-s hitelösztönzési programok sem segítenek még. Ha a kibontakozni látszó világgazdasági konjunktúra folytatódik, jövőre némileg gyorsulhat a magyar gazdaság is, az igazi áttöréshez azonban ez kevés: alapvető gazdaságpolitikai váltás nélkül szakértők szerint korlátozott a növekedési potenciálunk, és az elkövetkező években jó esetben sem számíthatunk 1,5-2 százaléknál gyorsabb GDP-bővülésre.
