A dzsungel könyve

A negédes káeurópai kézcsók mindenesetre megtörtént, ami nemcsak a protokollnak mondott ellent, hanem a szervilizmust és a szexizmust a diplomáciából és a politikából kiiktató gyakorlatnak, ezenfelül a modern társadalmakban bevett viselkedési normatívának és a jó ízlésnek is. A „hölgy” puszta fölemlegetése avítt nosztalgia a miniszterelnök részéről, a feudális magyar társadalmi hagyományok korszerűtlen újraélesztése. Meg is érkezett rá a „hölgyválasz” az illiberális hadova értelmezhetetlenségéről. És utána a kancellár beszédesen lefagyott arca, amely egyértelműen tükrözte a néma megvetést.

Ha másért nem, ezért az egyetlen pillanatért érdemes volt idejönnie Angela Merkelnek.

Hogy mit csinált felséged 3-tól 5-ig, azaz mit intézett a „női hölgy” négyszemközt a „macsó úrral”, azt a találkozó lezajlása után éppúgy nem tudjuk, ahogy előtte sem tudtuk. A kérdésre állítólag a Putyin-látogatás adja meg a választ – e cikk megjelenésekor a múlt idő lesz érvényes rá, hasonlóan ahhoz, ahogy legutóbb a Merkel-vizitet előlegeztem meg utólagos hatállyal –, amely viszont aligha hölgyválasz. Ott nyilván férfias bókok estek, a hatalomtechnika elismert izompacsirtái, Európa erős emberei szkanderezték ki a jövőnket.

Nincs sok illúzióm. A tárgyalások témája a saját hatalmuk volt, nem a mi boldogulásunk, efelől semmi kétségem, és afelől sincs, hogy a kettő között nem található érintkezési pont. Két háborús bűnös találkozott, az egyik ténylegesen vétkes emberek halálában, a másik csak a maga meghirdette belpolitikai hadiállapotban tesz tönkre tömegesen életeket. Amíg hatalmi pozícióban vannak, jaj a becsületnek, tisztességnek és az emberi jogoknak.

Ehhez képest smafu az a béka-egér harc, amely e nagypolitikai aréna kicsiny szögletében, a hazai belpolitika szemétdombján zajlik Orbán és Simicska között. (Még nem tudni, ki a béka és ki az egér, de lényegében mindegy.) A szemétdombon nagy a bűz, ott rohad az egész Fidesz-elit, az embernek hányingere van, akármennyire igyekszik is távol tartani magát a mocskos ügyeiktől, messziről facsarja az orrát. Befogott orral vagy visszatartott lélegzettel nehéz egy harsányat kacagni a történteken, pedig nagy rá az ingerencia. Az egész arra emlékeztet, amikor a természetfilmeken sakálok kerülgetik egymást a dögtetemek fölött, de azokban van valami emberi, mert a napi betevőjük megszerzéséért, nem az ingatlanjaik, a vadászterületeik és a svájci tandíjpénzük gyarapítása céljából morognak a másikra vagy próbálnak a riválisuk nyakába kapni.

Már indulni is röhejesen indult. Még hogy a Simicska-médiabirodalom vezérkara „lelkiismereti okból” állt fel! Illetve át. Ez a hónap vicce, ilyen jót régóta nem hallottam azoktól, akik pénzért adják-veszik a véleményüket. A lelkiismeret szó kiejtése is blaszfémia. Most úgy érzik, süllyed a hajójuk, átszálltak a másikra, amelyet egyelőre biztosabbnak gondolnak, de akkor sem rémülnek majd meg, ha az is léket kap, úgy tudnak menekülni a fedélzetről, ahogy a nagy Brehmben meg van írva. Nekik beszélnek 180 fokos fordulatról?! Az a lételemük. Az otthagyott médiamágnást szokásos bülbül szavaival leckéztető példaképük is könnyű léptekkel sasszézott át az egykori Népszabadságtól a mai Magyar Hírlapba. Művelt zsurnaliszták, a Bánk bán megfelelő szereplőjétől tanulták meg mindannyian, hogy ott a haza, ahol a haszon.

Persze hogy szeretnénk mi a béka-egér harcban a homéroszi Pallasz Athéné lenni, mondván, „nézzük csak gyönyörünkre az égből cívakodásuk”, ha ismételten nem a bőrünkre menne a játék. Mivel az nem egyszerűen pénzügyi pankráció a nagyobb koncért (az is persze), hanem az anyagi javak birtoklása révén – EU-pénzek lenyúlása, manipulált hazai pályázatok, közvetlen minisztériumi leosztások – folytatott politikai-hatalmi háború. És ennyiben már nem is béka-egér harc, hanem két ordas falka közötti marakodás. Ennek pedig csak az egyik tétje, hogy melyik falka gazdagodik jobban az ország mind nagyobb hányadának elszegényítése árán. A másik az, hogy meddig lehet elmenni e nagyobb hányaddal szemben elkövetett életmód-rendszabályozás, tudattorzítás, szabadságelvonás és jogtiprás terén. Ebből a szempontból mindegy, melyik falka győz, a legjobb az lenne, ha felfalnák egymást.

Ennek megvan az esélye, ha nagyon halvány is egyelőre. A jónép egyelőre csupán találgatja, ki az erősebb, Simicska-e vagy Orbán. Teríti-e az előbbi, amit tud (vagy a betlit?), nem nagyobb-e az utóbbi hatalma, hiszen mindent a kezében tart, ügyészséget, bíróságot, erőszakszervezeteket? Milyen esélye lehet a küzdelemben az ellenfél birtokában levő papíroknak, amelyek a saját bűnösségét is bizonyítják, hiszen ő „íratta alá” őket? Magát csak nem veszejti el – ahogy a drámaköltő mondja – szikrát okádó vére éktelen dühében? Esetleg mégis kockáztat? Vagy egyszeri obszcenitás volt az egész? És mi van a másik oldalon? Orbán fogta Lázár vagy Lázár fogta Orbán? Mikor érzik magukat elég erősnek a fiatal ordasok elharapni az öreg farkas nyakát? Szárnyal a népi képzelet...

Szép volna, ha páholyból néznénk, nem az alagsorból, és csak a meccs eredményét várnánk. Mi nem ötszázan ülünk a lelátón, mint a bajnokin, hanem több millióan, és szívesen befutnánk a pályára segíteni. Ha látnánk, hogy a másik térfélen is játszik valaki, nem csak egy kapura megy a játék a megbomlott „saját csapat” tagjai között. Hol az ellenfél? Többen kérdezték, miért nem találkozott Angela Merkel ittjártakor az ellenzékkel. Kivel? – ha szabad kérdeznem. Nem jól hallottam. Az ellenzékkel?! Talán nem hozott magával nagyítót. Mert így, szabad szemmel...

Könnyen lehet, hogy a reklámsarcharc vihar egy pohár vízben, és nem történik semmi, az érdekeltek fele-fele alapon kiegyeznek, oszt’ jó napot. Arra mégis jó lehet, hogy ébresztőt fújjon. A szennyáradat előbb-utóbb fölér az emberek orráig, azt csak észreveszik, ha már fulladoznak. Érdemes lesz figyelni az RTL Klubot. Ha csupán fél hanggal lejjebb viszi a kormánykritikát, és a „kiegyensúlyozottságra” hivatkozik, azzal beismeri, hogy humbug volt a hivatkozása a sajtószabadságra és a kiállása csak a pénzről szólt. Élettapasztalatom óv a túlzott optimizmustól. Pedig volna itt mit kiélezni. Már Rogán alattvalónak az a beismerése is megér egy misét, hogy a reklámadó csökkentése nem más, mint menekülés az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása elől. Az, ha elindulna, több lenne, mint megvetően összevont szemöldök. Több mint hölgyválasz. Az komoly fenyegetés, és ők bármely önkénytől csak akkor rettennek vissza, ha erőt éreznek magukkal szemben.

Előbb-utóbb a magyar nép is megindítja a kötelezettségszegési eljárást.