1800 milliárd sorsa: hagyjuk magunkat meglopni
A hazai építőipari és infrastrukturális beruházásokra a jövő év végéig rendelkezésre álló, EU-forrásokból származó hatmilliárd euró sokat segíthet a válságba került ágazaton és az ország egészének hasznára válhat, feltéve persze, hogy hatékonyan és a közös érdekeknek megfelelően használják fel. Erre azonban szakértők szerint nincs garancia, a jelenlegi feltételek mellett az összeg nagy része jó kapcsolatokkal rendelkező, egymással kartellszerűen együttműködő cégekhez juthat.
Az illetékes miniszter, Bajnai Gordon által ismertetett nagyszabású program impozáns számokat tartalmaz. Másfél év alatt a mostani árfolyamon számolva 1800 milliárd forint, azaz a GDP mintegy hat százaléka áll rendelkezésre különböző építési projektek kivitelezésére. Összesen 636 beruházást terveznek, amelyek lehetővé teszik 350 km főút és ezer km alsóbbrendű út, továbbá 400 km vasútvonal, valamint 300 középület, zömmel iskolák és orvosi rendelők építését vagy felújítását. Ilyen nagyságrendű és intenzitású fejlesztés régóta nem volt hazánkban.
A meghirdetett program sokat segíthet, a kérdés az, hogy jól használják-e fel a hatalmas összeget. Az eddigi gyakorlat alapján szakemberek és - párthovatartozástól függetlenül - egyes politikusok egyaránt úgy vélik, hogy a közbeszerzési szabályok és a központi finanszírozású beruházások rendszerének változtatása nélkül a pénz egy jelentős része nem oda kerül, ahova kellene. A parlament gazdasági bizottsága még korábban külön munkacsoportot hozott létre annak érdekében, hogy az építőipart segítő javaslatokat dolgozzanak ki. Ezek elkészültek, és egyebek mellett azt sürgetik, hogy a közbeszerzési eljárásokat és a beruházások előkészítését egyszerűbbé, gyorsabbá, ugyanakkor szakszerűbbé és ellenőrzöttebbé kell tenni, a kivitelezésnél és az átvételnél pedig szigorúbb minőségi kritériumokra van szükség.
Ahogy a közpénzeket felhasználjuk
Az anyag a pályázóknál vizsgálná, nem követtek-e el korábban szabálytalanságot vagy törvénytelenséget, megfelelő minőségben végezték-e el korábbi projektjeiket, fizetnek-e adót és mennyit stb. Ezzel a bizottság pont azokat a visszásságokat akarja megelőzni, amelyek a közpénzek hatékony felhasználását ma akadályozzák. A javaslat emellett azt is tartalmazza, hogy a cél a hazai építőipar fellendítése, éppen ezért a pályázatoknál az uniós elvek és szabályok betartása mellett arra kell törekedni, hogy a magyar érdekeltségű cégek jussanak minél több megbízáshoz, természetesen a piaci verseny alapján. Így a beruházások minden vonatkozásban az ország érdekeit szolgálják: a hazai infrastruktúra fejlődik, a hazai vállalkozások jutnak munkához, magyar munkahelyek teremtődnek és a cégek idehaza adóznak, ami a költségvetésnek is jó. Egyébként a jelenlegi helyzetben valamennyi európai ország lehetőleg a saját cégeit támogatja.
Érdekes módon nálunk az eddigi gyakorlat ezzel éppen ellentétes, az utóbbi években az infrastruktúrális beruházások nagy többségét külföldi érdekeltségű cégek nyerték el. A döntéshozók szerint ők tették a legjobb ajánlatot és mutatták fel a legmegbízhatóbb szakmai hátteret. Ez utóbbit megkérdőjelezni látszanak az utóbbi hónapok gikszerei: alagútomlások az M6-oson, a hídszerkezet összeomlása a 8-as út márkói szakaszán, vagy az útpálya megsüllyedése az M7-es nemrég átadott részén. Mindhárom esetben külföldi cégek /a Strabag, a Bilfinger és a Porr/ vezette társaságok az építtetők, amelyek mellett szakmai kompetenciájuk volt az egyik fő érv.
Nagy buli az állami megrendelés
A parlamenti bizottság javaslata rövidesen a kormány elé kerül. Hírek szerint nagy lobbyerők mozdultak meg, hogy befolyásolják a tartalmát. A jelenlegi közbeszerzési rendszer fenntartása sokak érdeke, mert a hatályos jogszabályi keretek a sajátos gyakorlatot tesznek lehetővé a közpénzek felhasználásában. Ma minden további nélkül lehetséges, hogy egy céget egymás után kétszer is elmarasztalnak kartellügyek miatt, az általa épített autópálya szakaszon két helyen is beomlik az alagút, munkásokat törvénytelenül foglalkoztatnak, és ezek után mégis egyik érdekeltségének a konzorciuma nyer egy ötvenmilliárdos vasútépítési tendert úgy, hogy az összes többi, jobb ajánlatot tevő pályázót kizárják.
A hasonló ügyeket a sajtó hozza néha nyilvánosságra - az osztrák Strabag fent említett, sajátos pályázatnyerését például az Index -, a Gazdasági Versenyhivatal kivételével azonban semmilyen állami szerv nem tesz lépéseket ellenük. A GVH sincs könnyű helyzetben, ahogy elnökének minapi interjújából is kiderül. A Népszabadságnak nyilatkozva Nagy Zoltán nyíltan beszél arról, hogy általános a cégek összejátszása és egymás közti megegyezése, azaz az úgynevezett kartellezés az útépítéseknél, és ebben egyértelmű a tendereket kiíró, tehát az állami vagy önkormányzati szervek felelőssége. Ezeknek ugyanis a folyamat során látniuk kell a kartellezést és meg kellene akadályozniuk azt. Ehelyett azonban szemet hunynak felette, sőt néha maguk szervezik a kartellt, és - ahogy a GVH-elnök fogalmaz - hagyják magukat meglopni. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ha ez igaz, akkor valójában az országot, az adófizetőket lopják meg súlyos milliárdokkal.
Szigorúbb szabályozás kellene...
Ennek okaira következtethetünk abból, hogy Nagy Zoltán tényként említi a kiírók és az ajánlattevők közötti személyes kapcsolatokat, akárcsak azt, hogy a rendszeresen kartellező cégek csoportja biztos abban, hogy politikai védettséget élvez. Erre alapozva még kollégáit is megfenyegetik, sőt még őt is hívogatják, időnként politikusok is, nehezményezve a GVH eljárását.
Az elnök a parlamenti bizottsághoz hasonlóan szigorúbb szempontok szerinti szabályozást látna szükségesnek, például a kartellezésben elmarasztalt cégek és érdekeltségeik kizárását a közbeszerzésekből. Szavaiból és a bizottsági javaslatokból egyaránt az derül ki, hogy a közbeszerzési visszaéléseket csak egységes politikai akarattal, és ennek megfelelő jogszabályi változtatásokkal lehetne megelőzni. Enélkül nincs garancia arra, hogy a most meghirdetett 1800 milliárd forintot jól használják fel.
