2018/30 Kulka János: Megvilágosodtam
Kulka János: Megvilágosodtam
Kulka János, Magyarország egyik legnagyszerűbb színésze két és fél évvel ezelőtt agyvérzést kapott. A stroke szétroncsolta a beszédközpontját – lényegében meg sem tudott szólalni. Két és fél év után azonban elvállalta, hogy a Klubrádióban beszélgessen barátaival, Lang Györgyivel és Falusi Mariann-nal, valamint logopédusával, Varga Saroltával. Hiszen már beszél. Az idáig vezető útról írunk.
Lapozzon bele!
Közpénzkéssel szeletelt médiapiac
„Magyarország erősödik.” „Magyarország jobban teljesít.” „Tudta!?” Nem csak azért csengenek ezek a mondatok a fülünkben, mert klisék. De már annyit láttuk és hallottuk a szlogeneket, a kormányzati plakátokat, a televíziós reklámokat, hogy már-már belénk vésődött a Soros Györggyel és a migránsokkal riogató vészjósló férfihang. Az adófizetők maguk állják az agyátmosást. A közpénzek azonban a magyar nyilvánosságban megkerülhetetlenné váló Fidesz-közeli médiacégekhez kerülnek. A kormányfőnek a Simicska Lajossal való, 2014-ben kiéleződött konfliktusa vezetett az állami reklámköltés első átrendeződéséhez, de most egy újabb „reform” szemtanúi lehetünk: Orbán Viktor változtatni akar, és sokáig megkerülhetetlennek hitt oligarchák és médiacézárok is könnyen megbukhatnak. Az ország médiatérképe egyre torzabb: mostanság már a függetlenek és kormánykritikusok mellett egy-egy nagymellényű propagandista sem érezheti magát teljes biztonságban. És van ok a félelemre: „Tekintettel arra, hogy a propaganda létrehozásához nem szükséges különösebb szakmai tudás, inkább csak puha gerinc és gátlástalanság, az előállítók elég gyorsan lecserélhetők” – mondja erre Urbán Ágnes. A Mérték Médiaelemző Műhely szakértője, egyetemi tanszékvezető nemcsak a felszámolt piacról, hanem az állam nyilvánosságkorlátozó, propagandisztikus és nem mellesleg a közpénzeket elszivattyúzó szándékairól is beszél. De azért talán van remény: itthon, Magyarországon is vannak jó példák arra, miként foghat össze a társadalom a hiteles nyilvánosságért. Mintául szolgálhat az is, hogy Németországban, az Orbán Viktor által korholt liberális demokrácia egyik fellegvárában is találtunk olyan szerkesztőséget, amely a közösségi finanszírozás és az önfenntartás kuriózuma. A Die Tageszeitung egyben a nyilvánosság afféle szatirikus temploma is. Összeállításunk.
Kultúrharchoz kultúra kell
A jobboldal meghirdette az őrségváltás igényét a kultúrában. De hová vezet mindez? Lesz ebből szélsőjobboldali őrségváltás? Elitizmus helyett plebejusság? Lesz ebből egy új népi–urbánus szappanopera? Radnóti Sándort, Kolosi Tamást és Szőcs Gézát kérdeztük.
Zablát a tudósokra?
Elkeseredett viták kereszttüzébe került a magyar tudomány, recseg-ropog a kutatás-fejlesztés intézményrendszere. A hatalom paradox módon éppen akkor döntött mélyreható átalakításról, amikor 2010 óta először végre javulnak az ország versenyképességi mutatói. Két héttel a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) vezetőjének menesztése után és két nappal az előtt, hogy az Országgyűlés megszavazta, hogy az MTA-kutatóhálózat fenntartásának költségvetése átkerüljön az új innovációs minisztériumhoz, a KSH közölte a hazai kutatás-fejlesztés friss adatait. 2017-ben a korábbinál 21 százalékkal több forrás jutott K+F-re, megállt a kutatók létszámának csökkenése. A globális innovációs indexben Magyarország a 39. helyről előrelépett a 33.-ra. Mindez alighanem annak a rendszernek az életképességét bizonyítja, amelyet épp most szüntetnek meg.
Ezt meg tudom csinálni
A fiú, akitől anyád óvott – sűríthetjük egyetlen mondatba a hatvanas évek brit és amerikai sajtójának véleményét Mick Jaggerről, aki ma már nem lázad, de nem is áll le. Az általa hajtott Rolling Stones-nagyüzem nemrég fejezte be legutóbbi turnéját. Az egykor a fiatalok idoljának számító Jagger arculatának ismét szerves része az életkor; alkalmanként tízezrek vesznek jegyet, hogy lássák, még mindig száguldozik a színpadon. Nem vált önmaga paródiájává. A július 26-án 75 éves Jagger ma is a globális szórakoztatóipar egyik legkeresettebb szereplője. Lakner Zoltán írása.
