2018/29 Lakni, de hol?

Lakni, de hol?

Lenyúlt kaució, folyton elromló darálós vécé, ötvenezerért bérelt ablaktalan szoba – mindenki hallott mostanában horrorsztorikat az albérleti piacról. Az elmúlt öt évben Budapesten duplájára emelkedő lakbérek miatt nemcsak a legszegényebbek és a munkások, de a szakmájukat kezdő fiatal értelmiségiek is lakásgondokkal küszködnek.A felmérések szerint a magyarok 90 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él, és minden kormányzati intézkedés azt sugallja, hogy ez a jó döntés. Akinek nincs saját tőkéje, jó családi háttere, netán hitelképtelen, csak az egekbe szökött albérleti díjak vagy a sokszor lakhatatlan szociális bérlakások közül választhat. De nem az a baj, hogy az állam ne költene a lakásügyre. A támogatások elosztása igazságtalan. Legfőképp olyan programokra megy a pénz, amelyekből rendszerszerűen maradnak ki az épp lakásra szorulók, a szegények, a roma magyarok meg a sokgyerekesek. Persze lenne más út is. Több európai országban például a nonprofit szervezetek a magánbérlakást kiadók versenytársai, és van, ahol az állam meghatározza a legmagasabb kiszabható bérleti díjat. Magyarországon a bérlakásszektor helyzete rosszul szabályozott, sem a bérlő, sem a kiadó nincs védett helyzetben.

Lapozzon bele!

Lilla ajándéka

Nincs ebédszünet, nincs szabadság, nincs fizetés – erről szól Magyarországon az otthon ápolás. Azok, akik súlyosan beteg hozzátartozójukat a nap huszonnégy órájában felügyelik, legfeljebb havonta nettó 52 800 forint támogatást kaphatnak az államtól. Civil egyesületek nemrég petíciót indítottak azért, hogy az otthon ápolást munkaként ismerje el az állam, és legalább a minimálbért kapják meg a gondozók. Ráadásul még az ápolási díjat sem kapja meg mindenki. A Horváth családban például hiába gondoznak súlyosan sérült gyereket, a gyed mellett nem kapnak ápolási díjat. Pedig a kétéves Lillát reggel héttől este tízig háromóránként kell etetni gyomorszondán keresztül, az epilepsziájára háromféle gyógyszert kap. Pár percre is kockázatos magára hagyni a kislányt.

Plebejus krőzus

„Nagy ember volt nagy tévedésekkel és bűnökkel. Minden ízében korának gyermeke” – mondták róla a búcsúztatók. A közvélemény azonban alig vette észre, hogy nemrég elhunyt Demján Sándor. Vállalkozásaitól fokozatosan szabadult meg, 2012-ben bejelentette, hogy vagyonát gyermekekre és művészekre hagyja. Ebben lehetett valami „készülésféle”. A pályája rendszereken ívelt át: önállósodó, kereteket lazító csúcsmenedzser volt az omladozó Kádár-korban, sikeres nagyvállalkozó az elvaduló újkapitalizmusban, majd megérte a NER-t. Budapesten épp úgy rajtahagyta keze nyomát, mint a régión, Kelet-Európán. Volt bankár, kulturális mecénás, filmgyártó, szőlősgazda, és egyesek szerint bukott emberként távozott. Pontosabban a szemlélet, az „irály”, amit a pályája megszabott, az vallott kudarcot. Ő még csapatot épített, a mai oligarchák bandát. Menedzsereket képzett, az utódok strómanfalkát. Ligaelnökként focit akart, a mostaniak stadionokat. Demjánban élt az illúzió vagy öncsalás, hogy amit tesz, azt a haza javára teszi. Nem a haza javaiért.

noÁr: Vége a lébecolásnak

Ki akarom venni a részem az ország alakításából – mondja a 168 Órának Molnár Áron színész. Bár nem hagyta el a színészi pályát – amelyen egyébként szép sikereket ért el –, de az életét ma már Tm94Gz5a noÁr-projekt határozza meg. A noÁr művésznéven előadott közéleti témájú rapdalai, amelyeknek ő maga írja a szövegét, több százezres nézettséget érnek el a YouTube-on. Leginkább aktuális társadalmi kérdések izgatják: a migráció, az oktatásügy, a gyűlöletkeltés elleni magatartás. Eredetileg nem akart politizálni, de mára megértette: amit csinál, az vastagon politika. A pártok nem érdeklik, csak a civil-művészi összefogásban hisz. Nem tudja, hova vezet az útja, de azt igen, hogy nem akar kiszállni a projektből. Valójában nem is tudna, hisz most már felelősséggel tartozik érte.

Mozse méta – A horvát foci titkai

Amikor a Vatreni, a Tüzesek, ahogy a horvátok a válogatottjukat becézik, már a négy között járt, sokan próbálták elemezni, mi lehet a titka egy ilyen kis országnak. Visszatérő motívumuk a futballanalíziseknek a régi jugó vendégmunkás-hagyomány. Valóban így van? S vajon igaza van Orbán Viktornak abban, hogy a horvát foci a mi kutyánk kölyke?