Zsivago doktor és a CIA

A Szabad Európa Rádió, illetve annak orosz adása, a Szabadság Rádió ritkán törekszik a CIA leleplezésére. A Prágában máig működő adó vezető munkatársa, Ivan Tolsztoj most mégis ezt tette.

Az orosz emigráció történetével foglalkozó hírlapíró kiadott egy könyvet, amelynek tárgya Paszternak Nobel-díjas „kimosott” regénye (címe: A Zsivago doktor a KGB és a CIA között). A „kimosott” szó itt pénzügyi tranzakciót jelent. Ezúttal ugyanis egy igazi kalózkiadást kellett legalizálni, amibe Tolsztoj hírlapíró szerint a CIA is besegített némi pénzzel. A Svéd Akadémia köreiben tekintélyes támogatójuk is volt: Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár.

A rivális: Moravia

Ivan Tolsztoj állításai ellen nem a CIA, nem is a Svéd Akadémia, hanem Paszternak fia, Jevgenyij, nyugalmazott ezredes, apja életrajzírója tiltakozott. Õ csak a KGB machinációit észlelte. Fel is idézi mindazt, amit a Zsivago-kézirat külföldre juttatásáról tudunk, de nem érinti az első, az orosz nyelvű külföldi kiadás ügyét, holott Ivan Tolsztoj számára a CIA beavatkozásának ez a legfőbb bizonyítéka. Állításának lényege: a Nobel-díj-bizottság csak akkor dönthetett Paszternak javára – legfőbb riválisa Moravia volt –, ha a mű anyanyelvi kiadásban is létezik. Paszternak 1955-ben fejezte be könyvét, amelyen 1946 februárja óta dolgozott. Hitt abban, hogy regénye otthon is megjelenhet. Részint azért, mivel a háború után egy jobb korszak eljövetelét várta, részint mert bízott a zsarnok halála utáni olvadásban. Művének számos részlete meg is jelenhetett. 1954-ben például a Znamja a regény függelékéből, a Zsivago versei című ciklusból közölt tíz darabot.

A Zsivago kéziratát a kor legszínvonalasabb, liberális szellemű folyóiratának adta át, ám 1956 szeptemberében a Novij Mir is elutasítja, s egy hónappal később ugyanezt teszi a Lityeraturnaja Moszkva, amelyet pedig az író barátai szerkesztettek. Paszternak – balsejtelmektől is gyötörve – 1956 májusában ezért átadta a kéziratot Giancarlo Feltrinelli olasz kiadónak, valamint a moszkvai rádió munkatársának is, aki azonnal fordítani kezdi. Közben Feltrinelli – aki bár dúsgazdag ember, elkötelezett kommunista párttag is – kérdést intéz a szovjet kiadókhoz. A szokásos képmutató választ kapja: „Paszternak dolgozik.” A milánói kiadónak átadott szöveg valóban nem a végleges. De ez tulajdonképpen már mindegy.

Mert Feltrinelli nemcsak azért akarja kiadni a regényt, mivel remekmű. Abból indul ki, hogy a Zsivago kiadása emelheti a Szovjetunió általános tekintélyét a világban. Feltrinelli úgy vélte: a XX. pártkongreszszust követő „hruscsovi olvadás” tartós lesz, és ezt a véleményét az OKP-ban is hangoztatta. És Togliatti vállalta a moszkvai közbenjárást. Főként azért, mert az olasz párt nem tudott lemondani Feltrinelli pénzbeli támogatásáról. Így 1957. november 23-án megjelent a regény olaszul. Óriási siker lett. Moszkva csak hallgatott. December derekán szerveznek ugyan Paszternak peregyelkinói dácsájában egy sajtókonferenciát, de a költő ott sem tagadta meg művét. Sőt, üdvözölte a kiadást. Botrányról egyelőre szó sem volt.

Akkor változik meg a helyzet, amikor Moszkvában tudomást szereznek Paszternak Nobel-díjra történt jelöléséről. Az orosz irodalommal Stockholm addig ridegen bánt. Gorkij például túl „vörös” volt a svédeknek.

A Svéd Akadémia kereste hát a lehetőséget, hogy orosz író is szerepeljen végre a kitüntetettek listáján. Stockholm Moszkvától kért javaslatot, ott Mihail Solohovot szorgalmazták. (1965-ben győztek, és a doni kozák frakkot ölthetett.) Moszkva eközben állandó kísérleteket tesz arra, hogy Paszternak ne kapjon Nobel- díjat. Aztán, amikor ez mégis elháríthatatlanná válik, „ideológiai háború” indul körülötte. A KGB szervezi.

Orosz kontra olasz

A KGB készíttet a műből egy 35 lapos „kivonatot” az író szovjetellenességének bizonyítékául. Ezt olvastatják el a műveletlen Hruscsovval, aki fel is háborodik, és „intézkedik”. (Hruscsov már leváltása után olvassa el a teljes művet is, s bánja meg, amit tett.) Paszternak – a fenyegetések hatására – végül lemond a Nobel-díjról. Ennek ellenére kizárják őt az írószövetségből, és kitiltják az orosz nyilvánosságból is. Akad, aki az állampolgárságától való megfosztását javasolja, végül Dzsávaharlál Nehru, mint sok más esetben, interveniál Hruscsovnál, s hagyják az írót 1960-ban békében meghalni.

Akcióba lendül a másik nagy titkosszolgálat, a CIA is. Mint már mondtuk: a Nobel-díj odaítélésének feltétele, hogy a kiszemelt alkotásnak meg kell jelennie az eredeti nyelven is, amelyen íródott. A Zsivago azonban eddig csak fordításban létezett. Az amerikaiak támogatták az orosz nyelvű kiadás megjelentetését a holland titkosszolgálat, a BDV közreműködésével.

Hibáktól hemzsegett

Amikor a BDV tisztje érdeklődött a CIA emberénél, mennyire lesz hatásos az akció, azt a választ kapta: „Legyen nyugodt, van emberünk a bizottságban is, Paszternak megkapja a díjat.” A közvetítő Dag Hammarskjöld volt.

Közben a történetből már ismert Feltrinelli közreműködésével rendezték a kalózkiadás jogi garanciáit is. És a brüsszeli világkiállítás vatikáni pavilonjában osztogattak egy orosz nyelvű könyvet, amelyben egy francia szlavista 600 (!) hibát talált.

A filológia ugyanis nem tartozott a CIA erősségei közé. Dacára annak, hogy Ivan Tolsztoj kutatásai szerint évtizedekig egyetlen emigrációs mű sem látott napvilágot a kémszervezet támogatása nélkül, köztük Mandelstam műve, Szolzsenyicin, Nabokov oroszul írott regényei... Ivan Tolsztoj arra is talált adatot, hogy a Zsivago kiadásával a legmagasabb szinten foglalkoztak: Dulles amerikai külügyminiszter személyesen járt utána. Az ő fivére, Allan Dulles irányította akkoriban a CIA-t.

Paszternak 1958. október 23-án kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

A KGB mesterkedéseit sejtette, ám a CIA ügyleteiről semmit sem tudott.

A kis kémtörténetben Paszternak csupán bábu. Nem a Nobel-díj volt a tét. A „nevető harmadik” Salvatore Quasimodo lett. A poéta 1959-ben csak azért kaphatott Nobel-díjat, hogy a háborgó olasz közvéleményt megbékítsék Alberto Moravia mellőzése miatt. Ez a valódi szerencse...