Zöldség és érzelem
Bő egy hete játsszák a hazai mozik Jean Becker Nem beszélek zöldségeket! című vígjátékát, amelynek két főszerepét Gérard Depardieu és Gisele Casadesus játssza. Jean Becker francia rendezőt kérdeztük a film kapcsán kapcsolatokról, öregedésről és a francia színészóriásokról.
– Egy-egy film kapcsán sokszor azt mondják, hogy ha az ember nem tud a rendező személyéről akkor is a különleges látásmód vagy az egyedi képi világ amolyan kéznyomként mindig olvasható az alkotáson.Önnek van ilyen kéznyoma?
– Szerintem ezt nem tőlem kellene megkérdezni (nevet). Nálam ez nem működik ilyen tudatosan. Csupán egy célom volt ezzel a filmmel: azokat az érzelmeket szerette volna átadni, amelyeket csak az olvasás során élhet át az ember.
– Hogyan született a film ötlete?
– Egy ismerősöm, film castingját vezető Sylvia Allegre ajánlotta nekem Marie-Sabine Roger regényét. Nekem már nehézséget jelent az olvasás, ezért először ő olvasta fel nekem. Egyből megfogott a regény eredetisége, a szövegből áradó érzelmek és persze a főszereplő, Germain egyszerűsége, kedvessége. A film egy félig-meddig analfabéta, tudatlan férfi és egy művelt idős hölgy különös találkozásról szól, akik között mély kapcsolat, "afféle plátói szerelem" bontakozik ki. A történet szerint az alkalmi munkákból élő Germain (Gérard Depardieu) megkeseredett anyjának kertjében lakik egy lerobbant lakókocsiban. A férfi legkedveltebb szórakozása, hogy a városka parkjában eteti a galambokat. Itt ismerkedik meg Margueritte-tel (Gisele Casadesus), a törékeny, nyugdíjas tudóssal, és mély barátság bontakozik ki közöttük. A szeretet nélkül felnőtt Germain Margueritte révén megismerkedik az olvasás örömével, így addigi sivár élete hirtelen kitágul, megtanulja élvezni az élet apró örömeit.
A cikk folytatásához
kattintson ide.
