Zárókép

Hasonló érzés keríti hatalmába a látogatót a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, ahol a névadó életművétől szokatlanul más anyagot láthatunk. A fotós, akit eddig lírai és drámai fekete-fehér fotográfiáiról ismert a világ, most vagy száz színes képével bővíti ismereteinket.

Az akkor is épp a világot járó és valahol a tengeren túl dolgozó Capa 1938-ben levélben kérte egyik barátját: küldjön neki „gyorshajóval” pár tekercset az akkoriban debütált Kodachrome filmből. A termék annyira új volt még, hogy Capa hozzá is tette: természetesen használati utasítással.

A kiállítás – pár II. világháborús felvételtől eltekintve – jellemzően 1948 és 1954 közötti anyag. A Holiday című üdülési és a Cook turisztikai cég menedzselte Illustrated magazinok utazó tudósítójaként Capa eljutott a Föld számos országába: háborús helyekre és a nagy világégésből nem sokkal korábban kikeveredettekbe is. 1948-ban fotózott mangalicát a keszthelyi Festetics-kastély előtt, sorban állókat a Lenin-mauzóleum előtt a moszkvai Vörös téren, lőszerrakodást Casablanca kikötőjében, amerikai katonák bokszmeccsét egy csapatszállító hajó fedélzetén, német pilótasírokat Tunéziában, de volt Izraelben, Marokkóban és Norvégiában is. A megbízók kérésére járt osztrák és svájci síparadicsomokban, fényképezett jachtokat, lóversenypályát, lokálokat, a tengerben fürdő Picassót, a vadászaton piknikező Hemingwayt, Chanel-kosztümben a kutyáját sétáltató párizsi nőt, divatszalonbelsőket, filmforgatásokat, szép lányokat és okos asszonyokat is: az utca és a lövészárkok emberét meg a felső tízezer világát. Felvételei többek az utazási és társasági magazinok divatos zsánerképeinél.

1953-ben mégis úgy döntött, véget vet a „Dauville, Biaritz meg a mozi egyveleg korszakának”, és visszatér a „valódi munkához”. Egy évvel később a LIFE magazin felkérésére már Indokínában van a harcokról tudósítani, ahol taposóakna végez vele. Két fényképezőgép volt nála: az egyik színes, a másik fekete-fehér filmmel töltve.

B. P.