Végre megkaptuk azt Az öngyilkos osztag filmet, ami méltó a nevéhez

A DC és a Marvel harca a képregényfilmes uralomért az elmúlt években jelentősen mérséklődött, és egymás portékájának méricskélése helyett inkább mindkét stúdió a saját projektjeire kezdett el nagyobb figyelmet fordítani. Míg a Marvel már a multiverzum felépítésén ügyködik, addig a DC-nek a korábbi baklövések javítgatása jutott osztályrészül. A folyamat pedig úgy tűnik, jól halad. Előbb az Oscar-díjat nyerő Jokerrel, majd az Igazság ligájának Snyder-vágásával, most pedig a Galaxis őrzői filmekkel világhírűvé vált James Gunn legújabb filmjével, Az öngyilkos osztaggal tettek nagy lépéseket afelé, hogy a rajongók újra megszeressék a Christopher Nolan Sötét lovag-trilógiája óta csak vergődő DC-világot. Kritika.

A Warner Bros.-nak ez utóbbi film elkészüléséhez azonban a szerencsére is nagy szüksége volt. 2018-ban ugyanis a Disney váratlanul kirúgta James Gunnt, néhány évvel korábbi, politikailag nem éppen korrekt tweetjei miatt, amelyre reagálva a Warner egyből hatalmas költségvetést és kreatív szabadságot biztosító szerződést tett Gunn orra elé – amire a rendező igent is mondott. Kapcsolati tőkéjét kihasználva ezután egy A-listás sztárokból álló szuperprodukciót hozott létre, olyan nevekkel mint Margot Robbie (Harley Quinn), Idris Elba (Bloodsport), John Cena (Peacemaker) és Sylvester Stallone (King Shark). 

Fotó: DC Comics/Collection ChristopheL/AFP

A 2016-os David Ayer-féle film alaptörténetén semmit sem változtatott az új rendező, tehát ez alkalommal is egy olyan vérszomjas antihősökből álló csapat kalandját követjük, akik ha csak a legkisebb mértékben is ellenszegülnek a rendfenntartóknak és azok vezetőjének, Amanda Wallernek (Viola Davis), már robban is a chip a fejükben. Ez alkalommal azonban egy ősi istenséggel való küzdelem helyett egy közép-amerikai banánköztársaságba, Corto Maltesebe kell ellátogatniuk a rosszfiúknak (és -lányoknak), ahol meg kell semmisíteniük minden, az Egyesült Államok kormányának kellemetlen tudományos projektről szóló feljegyzést.

James Gunn filmje pedig nem kertel, és egy olyan művérben és fekete humorban érlelt, mégis tempós és szórakoztató akció-vígjátékot tesz a vászonra, amiről nagyon nehéz elfordítani a tekintetünket.

A csapat dinamikája sokkal jobban működik, mint a 2016-os filmben, amihez nagyon sokat hozzátesz Idris Elba és John Cena viaskodása – többek közt a film legjobb jelenete is hozzájuk köthető. Míg előbbi a film egyik legjobb alakítását nyújtja – ami egy ilyen vérdömpingben azért nem egyszerű –, addig utóbbi leginkább felsőtestével és rém egyszerű beszólásaival irányítja magára a figyelmet. A Warnernél sokáig szinte alapvetés volt, hogy még a főgonoszok is rendelkezzenek valamiféle morális tartással, itt még a pozitívabb karakternek feltüntetett antihősök is teljességgel megvetendők.

Fotó: DC Comics/Collection ChristopheL/AFP

Meglepő módon a film "főszereplője" mégsem a nagy sztárok egyike lesz, hanem az a Daniela Melchior, aki eddig jószerivel kizárólag portugál tévésorozatokban szerepelt, mozifilmes gyakorlata pedig egyáltalán nincs is.

A DC Univerzum talán eddigi legunortodoxabb filmje lett Az öngyilkos osztag, ugyanis amellett, hogy a poénok nagy része sokaknál kiüti a biztosítékot, lényegében olyan mint egy fékevesztett ámokfutás. A közel két és negyedórás film már a felére elér a végszóig, a csapat ugyanis – nem túl meglepő módon – diadalt arat az autokratikus berendezkedésű rezsim felett, ám ami utána jön, azt már nehéz körbeírni. A katasztrófafilmek minden kliséjét előrántja Gunn a tarsolyából, így a gazdatestet kereső idegenektől kezdve a zombi apokalipszisen át tényleg minden terítékre kerül. A rendező így végre le tudott gyártani egy olyan filmet a DC-nek, ami nem hazudik már a címében. Az öngyilkos osztag ugyanis ez alkalommal tényleg szuicid hajlamokat mutat, sőt, a főbb szereplők nagy része nem is marad talpon a film végére. Mondhatnánk, hogy Gunn középső ujjat mutatott a rajongóknak fan service terén, azonban ebben az esetben az volt a várakozás, hogy mindenki hulljon el – ha már rosszfiúkról és öngyilkos bevetésről van szó.

Fotó: DC Comics/Collection ChristopheL/AFP

Az öngyilkos osztag folytatja azt a szuperhős-trendet, ami az elmúlt években leginkább az olyan indie-sorozatok terén működött, mint az amazonos The Boys és az Invincible, vagyis hogy a szuperhősöket az átlag ember felett álló önelégült, nárcisztikus karakterekként mutatja be, akik visszaélnek a hatalmukkal. Ez pedig jó kis vérfrissítés lehet a DC-nek, mint az a kritikákon is látszik. A stáblista utáni jelenet szerint pedig még a folytatásra is van lehetőség. Az öngyilkos osztagot jelentős kettősség jellemzi: ott pofátlan és véres, ahol kell, viszont amikor szükség van rá, képes elidőzni a karakterein, bemutatni a drámájukat. Ez a sokszínűség a film egyik legnagyobb erénye.

A film előzetese itt tekinthető meg:

(Kiemelt kép: DC Comics/Collection ChristopheL/AFP)