Több mint legenda

Miskolc nem az Európa Kulturális Fővárosa cím kapcsán került először versenyhelyzetbe. A Fidesz 1998-as választási sikere után kezdte súlyozni egy házaspár, amúgy a parlamentből kikerült – szabad demokrata és szocialista – képviselők: Szegeden vagy Miskolcon folytassák-e életüket?

Rózsa Edit az előbbi városból származott el, Fedor Vilmos az utóbbiban élt. Végül úgy találták: Szeged nagyjából „rendben van”, de Miskolcon akad tennivaló. Gondolták, belefognak. Számukra a parlamenti tartózkodás nem jelentett eltávolodást a való világtól. Civil kurázsijuk is megmaradt. Ahhoz jött még némi lélektani impulzus.

Pumpálták a pénzt

A miskolci gyökerű Fedor Vilmos sosem szerette, hogy olykor lekezelő mosoly nyugtázza hovatartozását. Sokan vélték úgy: Miskolc lényegében kurta múltú szocialista találmány, afféle ipari képződmény. Ugyanakkor, a gazdasági ésszerűség ellenére, még a rendszerváltást követően is sokáig pumpálták a pénzt a miskolci kohászatba. Pedig nyilvánvaló volt: ezt a várost sem sáncolhatják el azoktól a folyamatoktól, amelyek tönkrevágták a nyugat-európai országok egyes iparvidékeit. Miskolcon az ezredforduló közeledtével ütött be a krach. Az ipar bedőlése tizenkilencezer családot érintett. A városból megindult az elvándorlás.

Fedor Vilmos és Rózsa Edit mindenesetre pontosan tudta: Miskolcot nem a Rákosi-éra iparosítása teremtette meg, és a kohászaton túl is van élet. A jövő lehetőségeit a város valós, történelmi múltjának „helyreállításában” látták.

Tudták, hogy Miskolc 2010-ben ünnepli majd fennállásának 800. évfordulóját. Azt gondolták: a jubileumon már azt ünnepelhetnék, amit valóban érdemes.

Kattogtató hírességek

A Miskolc belvárosában található, Európában egyedülálló kilencszáz borospince például nem a szocialista acélipar hozadéka. Ahogyan a Miskolccal összenőtt Diósgyőr középkori vára sem. Tény az is: 1823-ban, az akkor tizennyolcezres lélekszámú Miskolcon épült meg az ország első magyar nyelvű színháza. Az idők során olyan művészek fémjelezték, mint Déryné, a Latabárok vagy Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán.

Fedor Vilmos és Rózsa Edit tíz éve a Vendégségben Miskolcon címet adták első projektjüknek. Országosan ismert embereket látott vendégül a város. Annyit kértek tőlük: fotózzák le, ami tetszik nekik, és azt is, ami nem. Többek között Koncz Zsuzsa, Vágó István, Kepes András, Nagy-Bandó András, Presser Gábor, Zorán, Gregor József vagy az akkor még bankszakember Medgyessy Péter, illetve az akkor már a köztársasági elnök tisztéről leköszönt Göncz Árpád járta kamerával Miskolcot.

Volt hírértéke a dolognak, ráadásul a miskolciak is kezdték észrevenni, hol élnek. Az akkoriban kereszténydemokrata–MDF–Fidesz-vezetésű önkormányzatnál is hamar elhitték: a két exképviselő van akkora hazafi – de legalábbis tisztes lokálpatrióta –, mint a konzervatív oldal jelesei. Még a város nagynevű, ám egymással eladdig hűvös viszonyt sem ápoló, sokféle világképű vendéglátósai is „összeálltak” e vendégeskedések sikeréért.

Béka a tálban

A város első kocsonyabálját a Vendégségben Miskolcon program első évének lezárásaként rendezték meg. Helyi, sokak által ismert legenda, egy a kocsonyában véletlen bennragadt béka meséje adta hozzá az ötletet.

Akkor kezdett fesztivállá izmosodni a dolog, amikor egy évvel később felállították a belvárosi „villanyrendőrnél” – Miskolcon volt Magyarország első vidéki közlekedési jelzőlámpája – az első kocsonyasátrat. A Favágók együttes nyomta ott, Vágó Istvánnal a csapatban.

Idővel aztán a kocsonyaparádé elfoglalta az egész belvárost.

A 2010-es jubileumi fesztiválon – amúgy a „Fesztiválok Évében” – kétszáz önkéntes segítette a lebonyolítást. A „Can I Help You” feliratú mellényt viselő fiataloktól csak pár dolgot vártak el: ismerjék a várost, legyenek mosolygósak, és ne idegesítse őket a vendég.

Az idei programokat nehéz volna listázni:
a Hooliganstól a Belgán át a legnépszerűbb együttesek léptek fel. Miközben százszámra rendezték az egyéb, színvonalas kulturális programokat.

A fesztivál mindig különböző tematikák köré szerveződik. Az ideihez többszörös jubileumok – tizedik fesztivál, Miskolc nyolcszáz éves, a DVTK száz, a városi könyvtár ötven – adták a témát.

Volt már külön ökotémájú kocsonyafesztivál is, de az akkor felállított „Zöld Sátor” örök darab maradt. Idén azt „csupán” hatvanegy civilszervezet működtette.

Párttagkönyvek nélkül

Az átfogó szervezés pedig a Több Mint Legenda Közhasznú Alapítvány feladata. Tagjai civilek, amely tény talán azt is magyarázza: miért kerül a rendezvény több tízmillió forinttal kevesebbe, mint a hasonló megmozdulások. Idén amúgy az NKA-tól pályázatban igényelt 19,4 millió forint helyett csak 10 milliót nyertek el. A többit a szponzorok állták.

Az ötlet gazdái úgy fogalmaznak: a kocsonyafesztivál, vagyis a helyi hagyományokból építkező kulturális programsor „társadalmasította” a várost. Tény: 2008-ban, amikor Miskolc elnyerte A Kultúra Magyar Városa címet, a civil szervezés, takarékos büdzsé mellett is kétszázezer látogatója volt a fesztiválnak. Több mint ötven százalékban miskolciak.

Az említett díjhoz és a város újrafogalmazásához persze más is hozzájárult.

Fedor Vilmost idővel alpolgármesterré választották, majd visszakerült az Országgyűlésbe is szocialista politikusként. Akkor a rendezvények megszervezése mellett a város egészének megszépítését is célul tűzte. 2003-ban két kertépítő és két iparművész kereste fel irodájában. Két kéréssel fogadta őket: hagyják a „párttagkönyvüket” az előszobában. Másrészt: ne önmegvalósítókként, hanem élhető tereken töprengve gondolják újra a várost.

Miskolc hamarosan a helyi politikai erők konszenzusával pályázta meg az Európa Kulturális Fővárosa címet. Első körben a tizenegy aspiráns közül hetedmagával jutott tovább. Első helyen, holtversenyben Péccsel. A végső döntés előtt Miskolcon volt a legnagyobb részvétel az internetes szavazáson. Felbuzdult az egész város.

Aztán nyert – Pécs. Fedor Vilmos nem tagadja: volt akkor némi elkeseredés.

Kocsonya a neten

Ám a miskolci fejlesztések már a kulturális főváros pályázata előtt megindultak. A legtöbb, az EKF-győzelem reményében eltervezett projekt megvalósításáról a város „vetélkedőtől” függetlenül döntött. Érkeztek rájuk a megpályázott uniós pénzek. Így a bánat nem tartott sokáig. A kocsonyafesztiválok hangulata a maradékát is elsöpörte.

Jövőre nemzetközi fellépők is lesznek majd a „Nemzetek Kocsonyája” fesztiválon. Amúgy írországi, hivatalos netfigyelők a minap jelezték a miskolciaknak: a Google keresőprogramban a kocsonyafesztivál a vezető magyar szó. Az utóbbi időszakban kétszázhúsz százalékkal emelkedett a kattintások száma. Minden más csak messze utánuk következik.

Fedor Vilmos és Rózsa Edit azt mondják: a miskolci esemény ma már köztulajdon. Ezzel együtt tanulságként megjegyezhető: a kocsonyafesztivál története esetleg a képviselőségtől mostanában búcsúzni kénytelen honfitársaink számára is példaadó lehet.