Terek és formák

Valamikor a 20. század elején ébredtek rá, hogy nem minden a gipszstukkó. Hogy a korábbi épületek, paloták lehettek ugyan parádésak, de nem volt szempont a reprezentáció mellett az ésszerűség is.

2010. október 6., 16:58

A Bauhaus a funkcionalizmust állította középpontba. Az egészséges élet, a napfénykultusz, a rugalmas szerkezetek és alaprajzok (eltolható falak, ablakok, variálható terek), geometrikus formák, nagy üvegfelületek, kubusok alkalmazása szakítást jelentett a szecessziós építészettel, mondhatjuk, hogy homlokegyenest ellenkező irányú változást hozott.

Az ipari létesítmények, bérházak, villák piaci igények szerint készültek. Dokumentációjuk, egyben – ha úgy tetszik – reklámjuk korszerű technikát igényelt: sokszorosíthatót, hiteleset, részletgazdagot, áttekinthetőt. Vagyis hívta, húzta s használta az építészet a fotográfiát.

Annál is természetesebben, mert mindkét tevékenység főszereplője a fény. A világítás plasztikussá teszi a teret, a felületeket és azok anyagszerűségét. A fények, árnyékok, az egymást metsző síkok, a tükröződő felületek maguk is téralkotók: kiemelik, elválasztják egymástól a részleteket, kiegészítik a perspektívát.

Ez a fajta alkalmazott fotográfia mégsem volt csak egyszerű dokumentáció, hiszen minden ábrázolás interpretáció is. Seidner Zoltán, Máté Olga és társaik éppen azokat a tulajdonságokat emelték ki, mutatták meg, amelyek a modern építészeti törekvéseknek a lényegét, a lelkét adták.

A 20-as, 30-as évek modern magyar építészete minden típusban teremtett maradandót. A Havas-villa (Kozma Lajos terve), a Tyroler-villa (Molnár Farkas), a Weiss Manfréd vállalatok nyugdíjpénztárának bérháza (Hostätter Béla és Domány Ferenc), a Simplon mozi (Preisich Gábor, Vadász Zoltán, Révész Zoltán), a Budaörsi repülőtér (Borbíró Virgil és Králik László) – csak néhány a bizonyítékok közül.

A világháború elzárta a lehetőségeket,
a szocialista lakótelepek pedig bizonyos mértékig a modern építészeti törekvések fatytyúiként jöttek létre.

(Fény és forma. Modern építészet és fotó. 1927–1950. Írta Csengel-Plank Ibolya, Hajdú Virág, Ritoók Pál. Vince Kiadó)