Tényleg elüldözik a bankokat Magyarországról?

Tényleg elüldözik a bankokat Magyarországról?

2014.01.10. 09:25 – Gyurcsik Attila, elemzési vezető, Concorde Értékpapír Zrt. |

Frissebb
Helló bankok, helló magyarok, ez itt a baj
Megszólalt Töröcskei Raiffeisen-ügyben
(2)

Előzmény
Ferenc most hazajön, a Raffeisen most itt marad
Eldőlt: egyelőre marad a Raiffeisen
Varga: Az osztrákok döntenek a Raiffeisenről
300 forintért adhatják el a Raiffeisent
Apró magyar bank falná fel a Raiffeisent
(5)

Címkék

bank, bankrendszer, raiffeisen

Kétségtelen, hogy a bankoknak jelentős extra terheket kellett és kell fizetniük hazánkban. Nem szükséges magyarázni, hogy a nehezen kiszámítható gazdasági környezet és az adóztatás nem arra sarkallja őket, hogy továbbra is Magyarországon maradjanak.Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy egyes bankok esetleges kivonulása pusztán az állami intézkedések következménye. Úgy gondolom, hogy a fenti terhek nélkül sem lett volna jelentős hitelezési aktivitás az elmúlt években. Miért?

A hazai bankrendszer a 2008-as válságot megelőzően jóval több hitelt helyezett ki, mint amennyi betétet gyűjtött. A különbséget többnyire az anyabankok biztosították hazai leányvállalatoknak. A válság kitörésével ez a gyakorlat megszűnt, és általánossá vált az a banki politika, hogy minden országban a helyi hiteleket a helyi betétekkel kell finanszírozni.

HUS 1227 .
Devizahiteles tüntetés 2013-ban
Fotó: Huszti István / Index

2008-ban Magyarországon a hitel/betét mutató 160 százalék felett volt, azaz 60 százalékkal több hitel volt, mint betét. A bankok a fent említett mérlegalkalmazkodást a hitelek agresszív visszavételével és a betétek növelésével valósították meg, így mára ez a mutató 120 százalék alá csökkent. A folyamat még nem ért véget, ugyanakkor az út nagyobbik felét már megtette a bankszektor.

A hitelezés újraindulásához azonban nem csak forrásra (azaz betétre) van szüksége a bankoknak, hanem tőkére is. E tekintetben számos bank nehézségekkel küszködik. Azok, akik feltehetően ki akarnak vonulni az országból, olyan bankok, amelyeknek nem csak a hazai tőkehelyzetük gyenge, hanem maga az anyabank is tőkeproblémákkal küszködik. Adott esetben akár azért, mert nem csak Magyarországon, hanem más régiós országokban is komoly veszteségeket szenvedett el. Ezek a bankok nem feltétlenül csak azért nem hiteleznek – és nem is fognak hitelezni –, mert a gazdaságpolitika barátságtalan velük, hanem mert csoport szinten is kevés tőkével rendelkeznek.

”
A napokban szóba került Raiffeisen esetén érdemes kiemelni: amíg az állam a végtörlesztéssel és négy évi bankadóval 60 milliárd forintos veszteséget okozott a banknak, addig a pénzintézet hiteleinek 28 százaléka dőlt be az elmúlt 5 évben, azaz 450 milliárd forintnyi nem fizető hitele van.

Látható tehát, hogy a 2008-as gazdasági válság és az azt követően tömegével bedőlt hitelek jóval nagyobb veszteséget okoztak a banknak, mint a hazai gazdaságpolitika.

Ez a példa is jól mutatja, hogy aránytalanság lenne azt mondani, hogy pusztán a kormányzati intézkedések késztethetik a bankot a távozásra. Fontos megemlíteni, hogy a bankok stabil lábakon állnak, pusztán a növekedéshez nem állnak rendelkezésre a megfelelő források. Ráadásul a Raiffeisen anyabankja jelentős tőkeemelést jelentett be a napokban, így a cégcsoport a jövőben várhatóan jelentősen meg is fog erősödni.

Bár sokan negatív jelként értelmezik a külföldi bankok esetleges kivonulását a magyar piacról, ugyanakkor ennek legalább annyi – ha nem több – külső oka is van, mint hazai.

Az állam jellemzően rossz gazda, a tartós állami tulajdon vélhetően nem sok jóra vezet. Számos elrettentő példa áll előttünk: legutóbb Szlovéniában láthattuk/láthatjuk, hogy egy állam által működtetett bankrendszer mennyire sok pénzbe kerülhet az adófizetők számára.

Ugyanakkor bizonyos esetekben szükség lehet az állam segítségére a bankszektorban, és ez nem mindig jelenti azt, hogy az adófizetők csak veszíthetnek egy ilyen ügyleten. Az állam számos országban segített a bankrendszer konszolidációjában, a válság alatt például az USA-ban. Később, amikor konszolidálódott a helyzet, haszonnal adott túl ezeken az érdekeltségeken. Időlegesen elfogadható lehet az állami tulajdon, tartósan azonban nyilván nem. Valójában a tulajdonos származása másodlagos.

Az, hogy egy bankrendszer jól működjön, nem azon múlik, hogy külföldi vagy hazai kézben van, hanem a szabályozáson. Egy jól szabályozott bankrendszer a tulajdonos kilététől függetlenül is jól működik, hitelez, és aktívan segíti a gazdaság szereplőit. Egy rosszul szabályozott pedig az egyébként ideálisnak tekintett állapotban, tehát magánkézben is könnyen a csőd szélére juthat.