Teátrum, tisztség, társulat

- Korcsmáros György 2008-as menesztése után nyílt levében támadta önt, amiért posztját elfoglalva „hátba döfte” őt, elfogadva a fideszes városvezetés felkérését. Egy évvel később hivatalosan is megpályázta a pozíciót, amelyet végül – közvélekedés szerint – az Orbán Viktorhoz közel álló Nagy Viktor nyert el. Akkor nyilatkozta: nem fog többé igazgatói szerep közelébe kerülni, de nem is kívánja már a lehetőséget. Amelyet Nagy Viktor leváltása után – újabb ideiglenes kinevezését követően – immár pályázat nyerteseként kapott meg. Kacifántos történet.

– Attól függ, honnan nézzük. Korcsmáros igazgatása alatt történt egy-két gazdasági malőr, és leváltása után a helyi városi vezetés engem kért fel a színház ideiglenes irányítására. Már nyolc éve Győrött játszottam, megszerettek, azt is tudták, hogy korábban kétszer pályáztam más színházak direktori posztjára. Vagyis nem döftem hátba Korcsmáros Györgyöt, akitől nagyon sokat tanultam. Másfelől: komoly csalódás volt, hogy a később hivatalosan kiírt pályázat után nem én kaptam meg a színházat, hiszen megbízottként jelentős eredményeket értem el. A nézőszám vezetésem alatt száz százalék felé futott.

- Nagy Viktort Orbán Viktor akarata juttatta helyzetbe a helyi fideszesek ellenében?

– Talán csak jobbnak látták a pályázatát. Ám igazgatásának idején csökkenni kezdett a látogatottság, a közönség részéről pedig egyre erősebb volt a nyomás a polgármesteren, Borkai Zsolton: változást akartak, mert nem érezték magukénak a repertoárt, a színházat. Márpedig tudomásul kell venni, hogy vidéken megkerülhetetlen a közönség. A polgármester ezért felajánlotta: ismét vegyem át megbízottként a teátrumot, majd pályázzam meg a posztot. Hozzáteszem: a történtek ellenére Nagy Viktorral máig jóban vagyunk.

- A tavalyi pályázaton nem is Nagy Viktor, hanem egy másik Orbán-közeli alkotó, miniszterelnöki focipartner, Eperjes Károly volt az ellenfele. Videomegosztókon látható, ahogy a közgyűlés eredményhirdetése után Eperjes azonnal elhagyja a tanácstermet, ön pedig megfáradva említi: jó, hogy túl van a hosszú hercehurcán. Melyik volt a leggyötrelmesebb etapja?

– Sokáig úgy tűnt: én leszek az egyetlen induló. Szami – Eperjes Károly (a szerk.) – az utolsó pillanatban adta be a pályázatát. Akkor – a korábbiakból okulva – vissza is akartam lépni. Borkai Zsolt arra biztatott, hogy ne tegyem, és ez erőt adott a folytatáshoz. De azzal együtt is gyomorgörcsben éltem át az eredményhirdetésig hátralévő hónapot. Nem titok, hogy közben Szami egyfolytában hívogatott: meséljek a műsortervemről, és egyáltalán: miért akarom ennyire ezt a dolgot?

- A focipartnereit nem említette?

– Róluk nem esett szó. A szakmai bizottság végül hét–egy arányban rám szavazott, bár Szami szerint valójában hat–három volt az eredmény.

- Talán a hajdani angol–magyar ugrott be neki valahogy.

– A huszonkét tagú közgyűlés végső, egyhangú döntése után azt firtatta egy ideig: hová tette a Fidesz a szemét?

- Orbán Viktor és Borkai Zsolt egyeztettek az ön személyéről?

– Úgy tudom, nem. Borkai határozottan azt akarta, hogy én legyek az igazgató.

- Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke – aki önhöz hasonlóan a konzervatív oldalt erősíti – szintén úgy látta: egy formai hiba miatt jobb lett volna megismételni a szakmai szavazást.

– Nemrég találkoztam Vidnyánszky Attilával a társaság ülésén, ahol a nemzeti színházak igazgatói jöttek össze. Ott is beszélgettünk a történtekről, és elmondta: lényegében nem értett egyet azzal, hogy a polgármester küldte el Nagy Viktort. Én azt gondolom: a város polgármesterének szíve joga a változtatás, ha ez a hatalmas épület – az ország legnagyobb teátruma – nem prosperál. Amúgy Vidnyánszky Attilával – mindettől függetlenül – máig jó kapcsolatban vagyunk.

- Az ön világlátása honnan ered? Édesapja, a Jászai-díjas Forgács Tibor színművész ugyancsak konzervatív világnézetű ember volt?

– Lázadó alkat, aki nem tudta tartani a száját. Azért ütközött akadályokba a pályán is, annak ellenére, hogy nagyon jó színész volt. Sok minden van, amiben erősen hatott rám. Persze más korban élt: tagja volt a pártnak is, de kivágták, mert nem fizette a tagdíjat.

- Jut eszembe: Alföldi Róbert ott volt a nemzeti színházak igazgatóinak megbeszélésén?

– Nem hívták meg. Ez egyrészt a vidéki nemzeti teátrumokat érintő találkozó volt, másrészt a szakma köztudomásúan megosztott. Ami nem jó, de a jelenlegi viszonyok között elvi szinten szinte elkerülhetetlen.

- Miért? A megosztottság intellektuálisan is szűkíti az alkotói mozgásteret.

– Bizonyára, de például a Pécsi Országos Színházi Találkozó kínálata is sokáig azt tükrözte: elsősorban balliberális kötődésű alkotók kerülhetnek helyzetbe. Igaz, ebben van most némi változás. Ahogy Vidnyánszky és több konzervatív színházi vezető is igyekszik nyitni a más gondolkodású alkotók felé a konkrét szakmai munkában.

- Egy hipotézis szerint az Új Színház irányváltását Eperjes Károly lobbizta ki bosszúból, mert ottani társulati kollégája, Szikora János is ön mellett szavazott a megválasztásakor. Lehetséges olvasat ez?

– Szikora János valóban mellettem szavazott. Ám az Új Színház kapcsán ne várjon tőlem fekete vagy fehér véleményt. Azt gondolom, sok mindent felfújtak az ügy körül. Dörner Györgyöt korábban rendeztem Győrött Egressy Zoltán egyik darabjában, és most is van tőlem felkérése. Nagyon jó színésznek tartom. És ha úgy adódik, még a piacra is elmegyünk együtt, eszünk egy lángost. Pozsgai Zsolt pedig jó szerző, aki most írta nekünk színpadra Victor Hugo A nevető ember című darabját. Színházcsinálóként a többi nem érdekel. Tóth Gabit sem azért hívtam el Tasnádi István Finitó című színművébe, mert médiasztár. Hanem azért, mert nem láttam nála jobb választást a darab lecsúszott popdívájának szerepére. Persze az sem baj, ha miatta példátlanul sokan fognak megnézni egy kortárs magyar drámát.

- Lehet az, hogy Dörnerék esetében se érdekeljék az „egyebek”? Hol a határ, amelyen túlfutva egy kolléga már nem partner a lángoshoz?

– Nagyon személyes és csúnya belém tiprásnak kellene történnie ahhoz, hogy már egy lángost se egyek meg valakivel. Nem hiszem, hogy erre politikai különbségek okot adhatnak.

- Színházának tízezer feletti bérletszáma az előző vezetés alatt hétezerre csökkent. Egy éve, megválasztásakor azt mondta: szeretné megint tízezer fölé vinni a számot. Hol tartanak?

– Nyolcezer felett. Jövőre elhagyjuk a kilencezret, egyebek között a Felvidéken is elindított reklámkampányunknak köszönhetően. Határozottan állíthatom: emelkedünk.