Talánok, talányok

2013. július 30., 18:16

Szögezzük le már a legelején: mások magánéletében kutakodni illetlenség. Bocsánatos lesz azonban a bűn, ha erre az emberek maguk adnak engedélyt, sőt az ehhez szükséges eszközöket is önként bocsátják a kíváncsiskodók rendelkezésére. Vagy ha nem ők, hát az örökösök, akik rendszerint nagyobb érdeklődést mutatnak a készpénz és az ezüst étkészlet még megmaradt darabjai, mint a régi családi fotók iránt.

Két gyűjtő, Szepessy Ákos és Tamási Miklós saját gyűjteményével hozta létre a Fortepan nevű internetes képgalériát. Lomtalanításokkor kidobott felvételek ezrei és saját családi fotográfiáik alapozták meg a ma már terjedelmes anyagot, később pedig, amikor híre ment furcsa szenvedélyüknek, már tömegével kapták ajándékba az olyan felvételeket, amelyekről rendszerint azt sem lehetett tudni, kik, hol és mikor exponálták őket, s mi vagy ki látható rajtuk.

Ebből az irdatlan képtömegből rendeztek most tematikus kamarakiállítást a Ferencvárosi Pincegalériában. Azonos témában, pár másodperc vagy pár méter eltéréssel, de egyazon időpontban és helyen a családi fényképalbumok számára készült felvételeket másoltak egymás mellé a rendezők, majd az egyiket tükrözték, ezzel mintegy „képregényesítve” az eredetit. A kiállítás képei felidézik a Balatonföldvár határában egymást fotózó (talán) szerelmeseket, egy (talán) fontos eseményre kiöltözött fiatal pár indulás előtti készülődését (a férfi csuklóján Pobeda karóra), egy (talán) pesti házfal előtt ácsorgó kislány magabiztos pillantását, majd hátraarcát. Látható a strandon az ámuló hölgyismerősöknek kézenállást produkáló Adónisz (a büfé falán a felirat: fagylalt, lángos 1,50), s egy (talán) presszóteraszon ücsörgő, kávézgató, söröző, újságot lapozgató vendégsereg. Családias idillek, békés idők.

A Fortepannál már negyvenezer fölött jár a netre feltöltött képek száma – képzelhetik, mennyi vár még türelmesen arra, hogy egyszer végre őket is digitalizálják –, a nyomozáshoz pedig az olvasók megfejtéseit várják. Mindenkit buzdítanak: osszák meg velük családi fotóikat, ezzel is segítve újraírni a 20. századi Magyarország képes magántörténetét.