Tabáni álmok
Nyolcvan éve bontották le a Tabánt, és Saly Noémi most egy kicsit felépítette: a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum (könyörgök, találjon valaki valami rendes nevet ennek az intézménynek, minden mondatot tönkretesz, ha az ember leírja ezt a végeérhetetlen szószörnyet) összes fellelhető szabad területén nemrégiben nyílt meg a Rácváros múltját felidéző, emlékezetesen szép emlékkiállítás. A megnyitó beszédre Buza Pétert kérték fel az illetékesek, aki a maga fanyar iróniájával arról beszélt, hogy amit a tabáni legendakörben az utókor felmutat, az bizony mézesmázos szerecsenmosdatás: a Tabán (legalábbis lebontása előtt már) szomorúságos nyomortelep volt, amely megérett a bontásra. Más kérdés persze, hogy mitől sarjadt ezen az ingoványos talajon olyan gazdag művészi termés az utolsó pillanatig. Hogy mit szerettek a festők, a költők, az írók meg a zenészek ezen a Tabánon. Buza szerint ez a legendárium, mely hajdan persze valóságos elemekből építkezett, a huszadik század elejére elszabadult az eredetétől, és önálló életre kelt: egy idő után már önmagát termelte újjá. Mögötte pedig elporladt, tönkrement, elpusztult a világ, mely létrehozta: de hát ez a városok sorsa, mondotta sóhajtva Buza, egyes részei felemelkednek, majd lehanyatlanak, hogy később új életre keljenek megint. Ilyesféle dolgok történtek a Tabánnal is, a többi csak a Villa Negra románca.
A Saly Noémi rendezte kiállítás – szinte önkéntelenül – igyekszik cáfolni ezt a sommás állítást. Miközben rengeteg ismert és ismeretlen anyag (fényképek, tárgyak, iratok stb.) segítségével felidézi a Tabán évszázadait, bemutatja emelkedését és hanyatlását is, utóbbit a tizenkilencedik század végén kitört filoxérajárványhoz kötve. De – mutatja be Saly – az élet nem állt meg itt a huszadik században sem. Annyira nem, hogy a Tabánt akár meg is lehetett volna menteni.
Ezt teszi most, virtuálisan, ő. Sikerrel. Különösen az emeleti, új kiállítótérben bemutatott emberi sorsok – melyek Virág Benedektől Vujicsics Dusánig ívelnek – teszik élővé a látogatónak a Tabánt.
Jolsvai András
