Sztendáp

Tataroznak, vagy mi. Esetleg bontanak. Vagy építenek. Akármit csinálnak, évek óta tart és még évekig fog tartani.

2016. július 6., 13:56

Szerző:

Csáki Judit írása

Miskolcon mutatták be Ion Luca Caragiale Zűrzavaros éjszaka című komédiáját, amelyet meghívtak a Nyári Színházi Fesztivál keretén belül rendezett, szabad szemmel is egyre jobban látható Színházi Szemlére. Ez a minifesztivál nem konkurense semmilyen, önmagát méltóságteljesnek tudó találkozónak sem, hiszen a budapesti nyáresti szórakozásra vágyó közönségnek azokat az előadásokat tálalja fel, amelyek hagyományosan vígjátékok, de nem a sokfelé látható gagyi és faékegyszerűségű haknik, hanem nívós produkciók.


A Színházi Szemle tehát segíti az ország színházi vérkeringését: a jobb sorsra érdemes előadások vidékről és a határon túlról eljutnak másik közönséghez is. A Bán Teodóra vezette Szabadtér (amely a Városmajoron kívül a Margitszigeten is játszik) különösebb csinnadratta nélkül az elmúlt néhány évben egyszerűen magasabbra helyezte a mércét. A közönség, amely évekig a fentebb definiált produkciókhoz szokott, lassan és nem minden veszteség nélkül „veszi a lapot”. A szombathelyi, Alföldi Róbert rendezte Makrancos Kata – amelyben a sztenderd könnyed női megfegyelmezés, „a hárpia megzabolázása” helyett szoros szövegolvasás és helyzetelemzés alapján a színészek játékából az derül ki, hogy Petruchio agresszív macsó, aki verbális és fizikai erőszakkal keveredik a nő fölébe – a szünetben „hazakergetett” néhány olyan nézőt, akik a vicces-habos verzióra számítottak, de alighanem sokkal többet nyert mások elgondolkodtatása révén.

És voltak, akik ugyancsak a lábukkal szavaztak a miskolci, Rusznyák Gábor rendezte Zűrzavaros éjszaka szünetében is. De többen voltak azok, akikben – ha kezdetben másra számítottak is – győzött a kíváncsiság. Mint például a mellettem ülő hölgy, aki – látván, hogy jegyzetelek – egyrészt elmesélte, hogy fogalma sem volt, milyen darabra jött, de „pokolian élvezi”, hogy így, viccesen, nevetségesen, mégis sűrítve „a képébe teszik” ezt az „óriási kavarodást”, másrészt kifaggatott, hol és merre lehet ilyen előadásokat látni, ha már egyszer elege van a „női nevű színház” vacakságaiból.