Szörnyet a gyermeknek!
A borzongáshoz mindenkinek joga van, még ha gyermek is. Gondoljunk bele, mivé lett volna a világ a Grimm fivérek és Andersen horrorisztikus gyermekmeséi, s a pszichológustársadalom a mesekönyveik okozta gyermekkori szorongások, lelki traumák nélkül. Csőd várt volna rájuk. Most itt van ez a könyv, amely a rémületkeltés legklasszikusabb figuráihoz nyúl vissza: a mesék sajátos hőseihez.
Szereplői bizarr szörnyek – manók, sárkányok, griffek, hárpiák, óriások, törpék, gnómok, lápi rémek, koboldok, nimfák és nimfiúk, pixik, bakurászok és hasonszőrű micsodák –, amelyek/akik rendeltetésük szerint egyazon célt szolgáltak: a gyermekek rémítgetését, mielőtt szép álmokat kívánnak nekik. Az ő gyűjteményük, enciklopédiájuk ez a kötet.
Mondhatná a kedves olvasó, hogy ilyesfajta élményekre jóval korszerűbben, pár számítógépes CD-ROM és a géphez csatlakoztatható konzol segítségével is szert lehet tenni az életnek ebben a szakában.
Ám figyelmeztetem: a kettő nem ugyanaz. Ott az ellenfél válogatott fegyverekkel vagy a program által kezünk ügyébe rendelt eszközökkel történő fizikai megsemmisítése a cél, a game overt követően pedig pontokkal jutalmazott feladat. Az pedig, lássuk be, a virtuális vértócsa közepén heverő, darabjaira szaggatott ellenség látványa felett érzett megelégedésen túl édeskevés örömet szerez egy serdülő ifjúnak. Ez a könyv viszont sok humorral, földrajzi, időrendi, fajtái szerint pedig szörnyantropológiai rendszerbe foglalva adja jól illusztrált áttekintését a mesék, mondák és mitológiák e fontos szereplőinek. Még kezelési útmutatót is kap az olvasó, például a tündérek nevéről vagy a törpék etetésének fontosságáról. Ráadásul kockázatmentesebben borzongat, mint az MTV esti híradója.
(John Malam: Szörnyek, manók, sárkányok és óriások nagykönyve. Scolar Kiadó.)