Szórakoztak: az arisztokratákat lefejezték, a polgárokat megfojtották
Takarékos amerikai turisták az ántivilágban napi 5 dollár árán meg tudták nézni Európát. Ez a kötet ennek a felfedező turizmusnak a receptjéhez lép vissza – meg az időben is jócskán. Úgy 1800 évnyit.
Mit kezdjen magával az antik Róma látogatója? Mikor utazzék, mivel, mennyiért, milyen úti holmival, hol keressen szállást, hogyan barátkozzék a „bennszülöttekkel”? Ha lakomára híják, mit illendő viselnie, s magát hogyan?
Ne csodálkozzék az idegen, ha sehol nem talál az Örök Városban útbaigazító táblát. A helyiek úgy gondolják: aki nem tudja, hol van, annak nyilván nincs is ott semmi keresnivalója!
Az átlagéletkor 30 év. A szenátori ranghoz be kellett tölteni a 40-et. Vagyis minden érett korú római – „túlélőnek” számított. Csecsemőnek lenni sem volt könnyű. Az újszülöttet letették az apa lábához. Ha felemelte, ezzel elismerte. Ha nem, kitették a babát a házból, s ezzel gyakorlatilag halálra ítélték.
Börtönt nem tartottak, csak egyet. Drágállották. Az elkövetők e hiányt nem bánták. Amíg ki nem derült, hogy mi jöhet helyette: az arisztokratákat lefejezték, az állampolgárokat megfojtották, az egyéb szabadokra kereszthalál, máglya, éhes medvék vártak. (A többség persze megúszta pénzbüntetéssel.)
Ha érdekli az is, hogy mennyit keresett egy római katona, mennyi volt egy városi ház, egy kenyér, egy saru, egy választási oroszlánkölyök ára, hogyan dolgoztak, szórakoztak, laktak, ítélkeztek, miben hittek, miben nem Kr. u. 200. körül az antik Rómában: ez az odavezető kalauz. Fantasztikus rekonstrukciókkal!
(Ám az antik Róma sem a régi! Azt olvasom: az utazáshoz „a legoptimálisabb” ez meg az... De hát így beszélni latinul nem lehet. Optimális: a legjobb. Fokozása, a legislegjobb – afféle turáni túlzás, hazai slamp.)
(Philip Matyszak: Antik Róma – napi öt denariusból. Fordította Lautner-Deák Krisztina. Scolar Kiadó.)
