Színház nélkül – Igazgatók és színészek túlélési stratégiái, koronavírus idején
Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója már a szerződtetési tárgyalásokat sem tartotta meg. És nagyon úgy néz ki, hogy nem is fogja, mert nem akar mindenkivel személyesen találkozni, nehogy valamelyikük megfertőzze a másikat. Most az egészség a legfontosabb. Ad absurdum Skype-on lesznek majd a szerződtetések, ahogy a távoktatás is történik, válaszolja a felvetésemre. Azt is megkérdezem: Ugye akkor mindenkinek meg akarja hosszabbítani a szerződését, mert Skype-on kirúgni valakit elég nagy disznóság lenne?
Kirúgni amúgy sem akarok senkit – biztosít. Amennyiben lesznek változások a társulatban, ha bárki elmegy, az nem azért lesz, mert at igazgató ezt szeretné. Sok minden például attól is függ, hogy a különböző sorozatok mennyire teszik lehetetlenné a munkát. El tudja képzelni, hogy ideiglenes változások lesznek, hiszen most a forgatások is leálltak, és ha újraindulhatnak a felvételek, akkor elképzelhető, hogy hatványozottan igénybe veszik a bennük szereplő színészeket. Sokkal inkább alkalmazkodnak ezekhez, mint régen, mert a műfaj egy része jelentősen javult minőségben, jóval többet is fizet, mint amennyit a színházak tudnak a színészeknek adni, akiknek a népszerűsége viszont újabb közönséget hoz a színházba.
Az utolsó két bemutatójukhoz spórolási okokból válogatták össze a díszleteket és a jelmezeket csak a raktárakból, vagy azért, mert nem tudták még az ez évi költségvetésüket? Azóta tudják már?
Azóta sem tudjuk – mondja –, mert a legjobb esetben is március végén születik döntés a kormány és a főváros között. Bizonytalan helyzetben vannak a színházak, bár elhangzottak olyan ígéretek, számok, amelyek elvileg rendbeteszik őket.
Az is elhangzott – szúrom közbe –, hogy az egész költségvetést újra kell gondolni, és ez valószínűleg a színházak esetében elvonást jelent.
Keresztes Tamás Tartuffe szerepében Moliere Tartuffe című vígjátékában a Katona József SzínházbanA színházak biztosan az utolsók közé kerülhettek – feleli erre Máté. – Értem, hogy ami most történik, az mindent felülír. Ez most egy világprobléma, nem is tudom, hogy egy ilyen kis ország hogyan fogja túlélni gazdaságilag, lelkileg. Most az a feladat, hogy fennmaradjunk, a színház valamilyen módon jelezze a jelenlétét. Folyamatosan kiteszik a régi előadásaik felvételeit az internetre. Azon törik a fejüket, hogy kisebb partizánakciókat csináljanak, amik emlékeztetik a közönséget a színházra. Többen részt vesznek abban a projektben, amiben színészek kötelező olvasmányokból olvasnak fel részleteket, és ezek is láthatók lesznek a számítógépeken. Amit ezen a területen egyáltalán tenni lehet, azt a színháznak kötelességük megtenni.
Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője azt mondja, hogy március 11-től március 31-ig 54 előadásuk marad el. Ebben benne vannak a Belvárosi Színházban, a Hatszín Teátrumban és a Jurányi Házban meg nem tartott produkciók meg a tájelőadások. És az vélelmezhető a jelenlegi állapot szerint, hogy áprilisban sem fognak játszani. Ez 69 előadás elmaradását jelenti. Már most rengeteg vidéki helyszín lemondta a májusra előreegyeztetett előadásokat. A bizonytalanság miatt nem kezdik el a jegyeket sem árusítani. Azt vetem közbe, ha például április végén feloldják a játszási moratóriumot, nyilván akkor sem tudnak a színházak május 1-jétől kinyitni, hiszen a többségük akkorra még nem adta el a jegyeket. Azt mondja erre Orlai, hogy ők ezt figyelik, nekik az utolsó jegyvásárlásuk március 11-én, 14 óra 36 perckor volt, azóta nincs bevételük, miközben az áprilisi előadásokat még nem mondták le. Ha például április 21-én bejelentenék, hogy 22-től játszhatnak, akkor több napig nyilván várni kellene, mire annyi jegyet értékesíteni lehetne, hogy érdemes legyen megtartani az előadásokat. És az sem valószínű, hogy ebben a szituációban az embereknek az lenne az első dolguk, hogy rohannak színházjegyet venni.
Nyilvánvaló, hogy a koronavírus sokakat taccsra fog vágni anyagilag és erkölcsileg is. Az embereknek jelentős pénzkiesésük lesz, ezért színházba is kevesebbet fognak járni. Orlai azzal számol, hogy szerencsés esetben júniusban pótolni lehet a kiesett előadások egy részét. A bérleteseknek május 31-ig kellett volna megkapniuk az előadásaikat, nekik meghosszabbítják a bérletfelhasználás jogát. Náluk nincsenek konkrét előadásra szóló bérletek, három produkciót szabadon lehet választani. A kárt csak utólag tudja felmérni, amikor már látja, mennyi előadás maradt el. A próbák is leálltak, ezért biztos, hogy a két áprilisi premier is elmarad. Arról, hogy milyen előadásokat pótolnak, akkor tudnak dönteni, ha vége lesz a járványnak.
Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója azt mondja, a bérletes előadásokat megpróbálják bepótolni, de elképzelhető, hogy erre már a júniust kell igénybe venni, sőt akár még a július is lehetséges. A próbák leálltak. Mindenhol a tehetetlenségi erő működik. Közben azért bizonyos adminisztratív feladatokat el kell végezni. A kollégái egy része tud otthonról dolgozni, de van, amiért be kell menni, például aláírni személyesen kell.
Anna Karenina előadás a József Attila SzínházbanSokféle kötelezettségük van úgy is, hogy elmaradnak az előadások, hiszen vannak beszállítóik. Április elején például ki kell majd fizetni a 9-től 5-ig című, elmaradó premier díszleteit, és a rezsiköltséget is fizetni kell. Nehéz tervezni, mert nem lehet tudni, meddig tart a járvány. Az is a jövő kérdése még, hogy milyen előadásokat tudnak bepótolni és melyeknek a jegyeit váltják vissza. A tartalékaik el fognak fogyni, de hát így van ezzel minden színház.
Nagypál Gábor, a Stúdió K. színésze most előreolvas a készülő produkciókhoz. Bíró Krisztával együtt dolgoznak a Művészek az Otthon Tanításért (Motto) nevű kezdeményezésben. Kötelező olvasmányokból részleteket olvasnak fel, és ezek kikerülnek az internetre, hogy segítsék a diákok munkáját. Van egy-két pedagógus ismerős, akik még az iskolák bezárása előtt kérdezték, ha ilyen helyzet lesz, tud-e nekik segíteni. De azért a kollégáival együtt tulajdonképpen önkéntes karanténban vannak, akkor mennek ki, ha nagyon muszáj. Várják, hogy elvonuljon a járvány. 15-16 produkcióban játszana.
Arra a kérdésre, ha netán hirtelen kinyitnak a színházak, nem kerül-e a temérdek szöveggel bajba, azt mondja, ha majd látják ennek a mostani helyzetnek a végét, lehet, hogy elkezdik felfrissíteni a szövegtudásukat. De a produkciók nagy része már sokszor ment. A felújító próbák amúgy is rendszeresek a független színházi szférában, mert eleve a produkciók zöme csak havonta egyszer-kétszer kerül műsorra, ezért minimális próbára eddig is valamennyi előadás előtt szükség volt. Most kicsit intenzívebb, hosszabb próbák lesznek. De bár már ott tartanának, hogy ez legyen a gondjuk! Ez most édes teher lenne. Sok színésznek a megélhetés a gond, de ezzel több millióan lesznek így az országban. Nagy kérdés, hogy meddig tart a járvány és hogy vészeljük át. Aztán majd indul elölről az építkezés. Addig pedig próbálja megőrizni a szellemi és fizikai frissességét.
Bíró Krisztától, az Örkény Színház színészétől származik a Művészek az Otthon Tanításért ötlete. Amikor kiderült, hogy be kell zárni az iskolákat, késő este ült a számítógép előtt, és azon gondolkozott, hogy most, amikor iszonyú fontos, hogy az emberek figyeljenek egymásra és segítsenek egymásnak, a színészek mit tehetnek. Ha online folyik az oktatás, akkor segítség lehet az irodalomtanároknak az, ha színészek kötelező olvasmányokból részleteket olvasnak fel. Felvillantani érdekesen úgy egy mű részletét, hogy attól esetleg a diákok elolvassák az egészet, az szolgálat lehet.
Nem telt el 24 óra, és lett egy csapat. Excel-táblázat készült, és abba az irodalomtanárok beírták, milyen művek részleteire volna szükségük. A táblázatba pedig a kollégák, akik egy Facebook-csoportban összegyűltek, beírták, hogy melyik művet olvasnák fel. Krisztának egyébként van dolga, hiszen ő írni is szokott, de azért úgy gondolja, hogy ez nyomasztó helyzet mindenki számára, mindenkit valamennyire megnyom. Ő igyekszik, Karinthyt idézve, laza lelki tartással hozzáállni ahhoz, ami most történik.
