Szilárd Klára színei
Nem mindig tesz jót egy életműnek, ha az élet sűrűbb és gazdagabb, mint a mű: ha az előbbi elfedi az utóbbit.
Úgy látszik, erre érzett rá Szilárd Klára is, mert most, élete tizedik évtizedében belehúzott az ecsetkezelésbe erősen: festményei többségét alkotva meg így. Csak hát ez a szorgalom meg másfajta ámulatra készteti a befogadót. Hogy lám, így kilencven fölött (tudjuk, hölgyek életkorát nem illik emlegetni, kilencven fölött azonban már bármit lehet) valaki még efféle teljesítményre képes, mint ő: fizikai értelemben is lenyűgöző, amit művel. Most az utolsó három év munkáiból kapunk bő válogatást a Magyar Zsidó Múzeumban, ami mintegy nyolcvan képet jelent, közöttük nem egy nagyméretű vásznat. És azért az utóbbi három évből, mert a kilencvenedik születésnapját 2011-ben méltó módon, összefoglaló kiállítással ünnepelte három éve: most tehát „újabb alkotó periódusának” (ez is milyen!) képeit láthatjuk együtt.
És ez csak az életút legutóbbi, békességes szakasza. Mert aki ismeri Szilárd Klára lélegzetelállító kalandokkal és csodákkal szegélyezett életét (szeretem a negyvennégyes menekülés részleteit is a szoknyába varrott ékszerekkel, de kedvencem azért az ötven év múltán betoppant első férj), az tudja, hogy voltak ennél sokkal hihetetlenebb részek is benne. Hogy valaki a százhoz közeledvén megőrzi, sőt megújítja alkotókedvét, az Szilárd Kláránál szinte természetes.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nála a szokásosnál nehezebben jutunk el a sok csodálkozástól a művekig: pedig érdemes eljutni, ezt a jelenlegi tárlat is bizonyítja.
Szilárd Klára, bár neves mestereknél tanult egykor, mindig a saját útját járta. Ez ma már előnyére válik. Mert persze mindent (na jó, majdnem mindent) magának kellett felfedeznie, amit mások készen kaptak, de ettől minden egy kicsit más lett az ő kezén: mélyebben átélt, megszenvedettebb, és mégis örömtelibb.
Így alakult ki (és persze folyton változott) a szilárdi látásmód, mely a szürrealizmust némi keletiséggel vegyíti (micsoda délszaki színei vannak!), de mostanra kapott egy kis szentendrei ízt is.
Jolsvai András
