Sorsok – agyagban elmesélve
Gyula keleti végén, közel az országhatárhoz alkot az élettelen agyagból szinte élettörténeteket varázsoló képzőművész: Boldogné Horváth Ilona. Szép családi házuknak egyik szobáját műteremmé változtatták, ahol az alaktalan masszából mély érzéseket kifejező szobrok keletkeznek.
A három gyermekére, egy unokájára és “csodálatos” férjére büszke családanya – mint elmondta – egész tudatos életében vonzódást érzett a művészetek iránt. Régebben varrt, ruhákat tervezett, 2001-ben egy modellügynökséget alapított nagylányával, ahol nemcsak bemutathatták kreációikat, de több sikeres modelljelöltet is elindítottak a pályán (lásd keretes írásunkat). Amikor úgy vélte, hogy ebben a műfajban már nem igazán tud újat alkotni, a térplasztika felé vette az irányt.
Konkrétan 2008-ban érezte úgy, hogy eljött az ideje a váltásnak. Előbb a zsírkő, majd az agyag volt az, ami felkeltette az érdeklődését. Hamarosan meg is barátkozott ezzel a képlékeny, engedelmes, ám a kemencében történő égetés után kemény kontúrokat öltő matériával, az agyaggal, és örömmel tapasztalta, hogy ujjai és szikéje nyomán jellemek, sorsok kapnak kifejezést az addig élettelen anyagon.
Az utcákon, parkokban látott, megfigyelt, esetenként meglesett típusok beköltöznek a műhelyébe, ahol nem használ (kivéve, ha konkrét személy megmintázásáról van szó) segédeszközt (modellt vagy fotót), csak pillanatnyi hangulata szerint próbálja a figurát életre kelteni pár kiló samottos agyagból. “Egy új stílust – a sajátomat szeretném megkedveltetni ebben a művészeti ágban” – hangsúlyozza.
Kiállításokra, bemutatókra egyre gyakrabban hívják, sőt az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorának különdíját is ő adományozta. “Lazításképpen” bizsukat, egyedi fülbevalókat is készít.
