Sándorok
Főhajtás – talán leginkább ezt a műfaji megjelölést használhatjuk e könyvre, amelyet Alexander Brody írt-szerkesztett (rendezett) nagybátyja, Hunyady Sándor tiszteletére. (De a kötetben további Sándorok is feltűnnek, Bródy Sándor két alakban és Sandy Brody például, akiknek összefüggésrendszerét külön fejezetből ismerhetjük meg.)
De a könyv főhőse, kétszeresen is, Hunyady Sándor.
Egyfelől úgy, hogy róla írnak, másfelől úgy, hogy ő ír. (Utóbbinak még lehet egy alpontja, midőn ő ír magáról.) A szerkesztő-rendező-leszármazott tematikus fejezetekbe osztotta a könyvet, külön fejezetek tárgyalják „Sándorka” (merthogy így hívta mindenki, a miniszterelnöktől a pikolófiúig) tulajdonságait, szokásait, mindennapi életét, a film- és színházi sikereit például, mindenhol sok-sok írásrészlet nemzedék- és pályatársaktól (felsorolásuk egy fél hátsó borítónyi terjedelmet foglal el), és mindenhol egy fejezetzáró írás magától Hunyadytól. Többségük unikális, kötetben eddig meg nem jelent, rég elfeledett írás. (Sőt, sőt, a végén kapunk egy teljes színdarabot, az Alvilági vőlegényt, amelyet Magyarországon be sem mutattak eddig.) Olyan az egész könyv tehát, mintha egy ismeretlen Hunyady-művekből összaállított kötetet olvasnánk, bő kortárs széljegyzetekkel, Alexander Brody elegáns (nem lehet nem dicsérni a képeket, a könyv külcsínét!) tálalásában.
„A világért nehogy írjatok rólam, édes fiam!” - mondta egyszer Hunyady Sándor egy kolozsvári újságírónak. (Tudják, Kolozsváron születik az ember, máshol csak világra jön: ez is tőle van, igaz, én Ujpesttel ismerem.) Szerencsénk, hogy az unakaöcs nem fogadta meg az intelmet.
Ínyenceknek különösen ajánlom.
