Rosta

Rakd össze a cikkeidet, és megmondom, ki vagy. Szerkessz tanulmánykötetet imitt-amott megjelent írásaidból, és megtudja az olvasó, amit felületesen átlapozott dolgozataid alapján nem vett észre. Borítsd ki az asztalfiókot, kotord elő a régi fájlokat – ki fog derülni a takargathatatlan igazság.

Schubert Gusztáv filmkritikus betakarította több mint két évtizedes munkáinak legjavát. Hatvankilenc cikk – mindegyik a tanulmány igényével, mindegyik a szerzőre jellemző gondolkodó és gondolkodtató esszéstílusban. Így, egybegyűjtve, más a jelentésük a szövegeknek, mint volt a Filmvilág hasábjain, ahol többségükben napvilágot láttak. Kellemetlen olvasmány ez a kötet. Kellemetlen, mert amíg újságpapíron lapozgattuk, hihettük, hogy nem ilyen rossz a bizonyítvány, nem ilyen rémes a (film)világ, majd a következő mű vagy a következő év fordulatot hoz – jót, természetesen. De folytatásos regényként olvasva a kötetet, ajkunkra fagy a mosoly. Schubertnek igaza volt és maradt. Lehet, hogy az idő próbáját ki nem állt írásait kiselejtezte, de hogy ezeknek a tematikus tömbökbe rendezett dolgozatoknak nem szűnt meg az érvényességük, az biztos.

Ezredvégi rémálmaink a kötet alcíme, s ha máson nem, a magyar filmgyártás itt olvasható krónikáján lemérhető a szerző megállapításainak igaza. A hét nagyobb fejezetből az első három honi mozgóképkultúránk csődjéről tudósít. Néha szeretnénk közbeszólni, felkiáltani: azért nem ilyen szomorú a helyzet! Aztán tovább olvassuk a sűrűn tördelt sorokat, és belátjuk: szerzőnknek igaza van.

Kevesen vállalkoztak az elmúlt évtizedekben filmkritika-gyűjtemény kiadására. A legendássá vált, tragikus sorsú B. Nagy László kötete utószülött, szerzője már nem vehette kézbe. Schubert Gusztáv esetében kritikáinak tárgya, a filmművészet mutat szuicid szándékokat.

(Schubert Gusztáv: Képeltérítők. Ezredvégi rémálmaink. Filmvilág könyvek, 2010.)