Rímtől rímig
Képzőművészeti szakközépiskolában ötvösművészetet, szobrászatot tanult, mégis bölcsészkart végzett. A francia irodalom fordítója, de írt rocktörténeti tankönyvet is. A rendszerváltás költőnemzedékének egyik legismertebb alakja. Épp húsz évvel ezelőtt jelent meg első verskötete, s idén megkapta a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat.
De főleg ólomüveg ablakok tervezéséből él. És mintha versei is csiszolt üvegkristályok lennének: szilárd struktúra, pontosan faragott rímek.
Új kötete mindössze harmincöt versből áll, mégis egybesűríti a húszéves pálya művészi, emberi tapasztalatait. Az üstökös ifjú tehetség szerepköréből kinőtt, negyvenen túli költő számvetése is ez a könyv. Visszatérés az írói gyökerekhez: Dante, Shakespeare, Arany, Babits, Weöres, Nemes Nagy Ágnes, József Attila, Petri György alakja idéződik fel.
„ J. A. szájából érdes volt az élet, / Petri szájából szép volt a pimasz” – írja a Hála-változat című versben.
Ám a mesterek líráját „transzformálja” a szerző, áthangolja saját hangjára, olykor parodizálja az „irodalmi apákat”. Csak a legközelebbi barátaival tud így bolondozni az ember.
„Harmincnyolc év futó fonál. / Az ember rojtokat talál / – hanyag / anyag” – játszik József Attilával a Futrinka utca című verses remake-ben.
Tóth Krisztina rejtelmes, személyes világra nyit ablakot. Álomszerű tájain mintha mi is jártunk volna már, útvesztőiben mi is tévelyegtünk. Nem önös, magukba záródó sorok ezek, inkább lebontják magányunk falait: a versfolyam rímtől rímig sodor emlékeket, érzelmeket. S mindez áthömpölyög a valóság apró történésein. Itt a tárgyaknak saját fényük van, egy eldobott üres zacskó is tanúja a teremtésnek.
Tóth Krisztina gyakran hangsúlyozta: nem női költészet az övé. Lírája mégis ringató, „nyugtató verskarok” emelik ki az olvasót a kopár, lélektelen hétköznapokból.
