Rímes, furcsa játék
Ha költészetről van szó, jó magyarnak lenni. Nem tudom, van-e még ország, ahol hozzánk hasonlóan évente megünneplik a költészet napját. Ráadásul nálunk ez az ünnep, április 11-e, József Attila születésnapja mindig is több volt formális megemlékezésnél.
Ezen a napon tényleg a csapból is versek folynak, és mindig van valami nagyobb attrakció is. Idén az Örkény Színház dobott egy nagyot azzal, hogy Anyám tyúkja 1. címmel olyan előadást, konkrétan színművet mutatott be, melynek szövege az elmúlt századok magyar verseiből áll össze. Várady Szabolcs ötszázas „keretéből” elsőre nyolcvan verset válogatott ki Mácsai Pál rendező, és ezeket adják elő a színház teljes társulatának közreműködésével.
A színház repertoárjában mostantól látható különleges produkció címe jelzi, hogy itt közismert versek fognak elhangzani, olyanok, melyeknek többségét tanultuk az iskolában. Az előadás ezt az így-úgy belénk ivódott „tananyagot” – Balassitól Orbán Ottóig – ismétli át velünk valami egészen sajátos, újszerű módon.
Rendkívüli összmunka folyik a színpadon, ahol a díszletet alkotó tornác (Izsák Lili remek ötlete) körül zajlik a mozgalmas játék. Nem hagyományos költői est ez, hanem igazi színház. És ezen a pódiumon új fényt és hangsúlyt kapnak a legismertebb versek is. Annyira, hogy például szinte belepirulunk A négyökrös szekér (Vajda Milán) ártatlan, édes erotikájába, hogy megérezzük az elcsigázott, holtfáradt anyukák fojtott indulatát József Attila Altatójában (Für Anikó), a hősi halálra vágyó Petőfi keserű haragját a méltatlanná váló leendő özvegy iránt a Szeptember végénben (Ficza István). Itt döbbenhetünk rá, milyen sírnivalóan gyönyörűek az olyan „elcsépelt” versek, mint a Szülőföldemen (Pogány Judit) vagy a Füstbe ment terv (Kerekes Éva). És hadd emeljem még ki – valószínűleg sokak kedvencét – a Betlehemi királyokat, Csuja Imre, Gálffi László és Znamenák István fergeteges magánszámát, ahogyan a falusi betlehemezők bumfordi, csetlő-botló modorában kántálják el jól-rosszul betanult szövegüket, amire Pogány Judit zsémbes válasza a hab a tortán.
És akkor még szót se ejtettünk a többi költőről, Berzsenyiről, Csokonairól, Kölcseyről, Vörösmartyról, Aranyról, Adyról, Kosztolányiról, Radnótiról, Pilinszkyről, Weöresről, Petriről, és a színészekről, akik itt, velünk együtt valami olyasmit teremtettek meg, ami ritka kincs manapság: egy igazi közösséget. Köszönjük, és várjuk a folytatást, az Anyám tyúkja 2.-t. Addig is siessenek megnézni ezt az elsőt.
Ferencz Zsuzsa
