Pécsi Sándor relikviái
Kortalan színész volt Pécsi Sándor. Huszonévesen már öregembereket alakított. Óriás volt drámai hősként és komikusként is. Annak idején Ádám Ottó rendező, a Madách Színház direktora írta róla: „Pécsi all-round színész volt, az a típus, akiről Sztanyiszlavszkij óta minden rendező álmodik: egy hős és egy bohóc keveréke. Ritka típus.”
Cserje Zsuzsa dramaturg, rendező szerint Pécsi Sándor valójában mindent tudott a színészetről:
– Imádtam. Kedvenc színészem volt. A Cserje utcában lakott, miatta vettem fel a Cserje vezetéknevet. Tőle kértem tanácsot, vajon érdemes-e nekem a színészettel is megpróbálkoznom bölcsészként. Azt mondta, nem javasolja, a rendezés vagy a dramaturgia inkább az én „színházi műfajom”. Ma már tudom, mennyire igaza volt – említi Cserje Zsuzsa a 168 Órának.
Hozzáteszi: annyira rajongott Pécsi Sándorért, hogy gyűjteni kezdte – már évtizedekkel korábban – a vele kapcsolatos dolgokat. Egyebek mellett különböző színdarabpéldányokat, dedikációkat, róla készült festményeket, fotókat az előadásairól, színlapokat.
– Kabalaként őrzök egy ördögfiókát, amelyet tőle kaptam a Tanner John házasságának valamelyik szilveszteri előadása után. Ő volt benne Mendoza. Aukción jutottam hozzá például ahhoz a levélhez, amelyben értesítik, hogy fölvették a színiakadémiára. Megszereztem régi iskolásfüzeteit, igazolványait is. És hozzám került a „házi naplója”, amely voltaképpen egy vendégkönyv: sokszor szervezett vacsoratársaságot a lakására, és a megjelentek – Darvas Ivántól Weöres Sándorig – írtak néhány sort ebbe a naplóba arról, mit ettek, hogyan érezték magukat. Nálam van a Pillantás a hídról előadáspéldánya is: Pécsi Eddie Carbonét alakította Miller drámájában. Nemcsak megjegyzéseket fűzött a szöveghez, de tele is rajzolta a szerepkönyvét.
Cserje Zsuzsa magángyűjteményéből nyílt kiállítás Mohorán, a Tolnay Klári Emlékmúzeumban, a tárlat még három hétig látható.
Tolnay és Pécsi sokat játszottak együtt. Például A vágy villamosában. Tennessee Williams darabjának a Madáchban volt az ősbemutatója 1962-ben. Blanche-ot Tolnay Klári, Stanleyt Avar István, Mitchet Pécsi Sándor, Stellát pedig Vass Éva játszotta. De a Pillantás a hídról előadásában is Pécsi volt Tolnay partnere.
Pécsi Sándor csak ötvenesztendős volt, amikor 1972-ben meghalt – Falstaff szerepére készülve, szemüveggel az orrán. Szívrohamot kapott.
