Papíralapú Európa

Amikor Gutenberg elkezdte a szétszedhető-összerakható betűkkel történő nyomtatást (1450 körül), megteremtette a globális tömegmédiumot. (E kötet szerzője, a kitűnő francia könyvtörténész szerint 1530-ban már működött nyomda Mexikóvárosban!) A nyomtatott szövegek a modernitásnak új irányt és új dimenziót adtak.

A változások helyszíne a város. Itt jelenik meg az újtípusú tevékenység, a szellemi munka, amely nem állít elő kézzelfogható anyagi javakat, és nem írható le piaci fogalmakkal, de természete révén (is) az urbanizáció egyik motorja. A kultúrák találkozásából különösen erőteljes, új szinergiák támadnak.

A tekercs alakú könyvet Gutenberg találmánya nyomán felváltja a nyomtatott lapokból álló, a pergament a papír. Új szakmák jelennek meg: a szedő, a nyomdász, a korrektor, a könyvkötő, a kiadó, a terjesztő, a kereskedő stb. (Utóbb belépnek a fordítók is.) Megjelenik a befektetői tőke, amely vállalja az új médium előállításának és terjesztésének kockázatát. Nyomán a könyv áruvá válik, mégpedig jó áruvá.

Sikere rohamos. 1501 előttről már 27 ezer ősnyomtatványt ismerünk. (És hányat nem!) Az ezerötszázas évek során akár 300-400 ezer kiadvány megjelenésével is számolhatunk. Olvasóik a városlakók: egyetemek, kolostorok, hivatalok közelében. Tudásuk e tevékenység révén teljesen átalakul. A régi ismeretvilág szétesik, megkérdőjeleződik. Létrejön a Gutenberg-galaxis. A kultúraváltás pedig olyan sokkot volt képes kiváltani anno, mint a közelmúltban a digitalizált, internetes médumok megjelenése, terjedése.

Az írni-olvasni tudás már nemcsak az egyházi emberek kiváltsága lesz. Az olvasó bekapcsolódhat a politikai nyilvánosságba is, véleményt formálhat, ismeretei nyomán készülhet demokratikus jogainak gyakorlására. Gutenberg segíti világra a modern Európát.

(Frédéric Barbier: A modern Európa születése. Gutenberg Európája. Fordította: Balázs Péter. Szerkesztette: Hitseker Mária. Kossuth Kiadó.)