Panasz-könyv

A szerző divatos ember volt. Ismert és tehetséges. Könnyed. Minden valamirevaló kávéházban törzsvendég. Nagy dumás, nagyvilági gesztusokkal és borravalókkal. Sok pénz, sok barát, hathengeres sportkocsi (egy Wanderer W25K). Benne halt meg Dorognál, harmincéves korában.

A sikerek dacára panasz-könyvet is írt, ezt. Körül a 20. századi nagy világválság, belül egy hajléktalan férfi kalandjai különböző ágyakban. Ne tessék erotikus csapongásokra gondolni (ha akad is hébe-hóba), főhősünk, az állástalan, lakástalan, kóborló, lukas cipős mérnök, Tóth Flórián leginkább csak alvásra vágyik.

Akár úgy is, hogy gyűjteményben kiállított muzeális fekvőhelyen kezd el horkolni, idegen ágyakban, nő mellett, férfi mellett, padon, várótermekben, illemhelyen, rendőrségi fogdában. Az alvás joga a történetben szinte a szabadság szinonimájává válik. Az éber kínokat az irónia enyhíti, hiszen Aszlányi nemcsak írja, de kommentálja is a történteket.

A sikerszerző mondataiban felismerhetők a kor divatjai: a filmszerű szerkesztés, a montázstechnika, az expresszív képek kedvelése, a szimultaneizmus hatása. („Minden egyszerre történik – írja, s hozzáteszi: – Einstein már kikezdte az idő fogalmát.”

A lapos hivatkozás jelzi, a kor társasági embere ennyit bírt felfogni: most már kiderült, hogy minden relatív. Sikeres volt az efféle jól értesült, megfoghatatlan, mindent relativizáló, bármit „kikezdő”, ezért önfelmentő, komolytalan mondat szalonban, kávéházban, stúdióban, színházban, könyvben.

(Aszlányi Károly: Aludni is tilos. K. u. K. Kiadó.)