Ötkarikás agyrém
A görög válsághoz az olimpia megrendezése sokban hozzájárult, csak meg kell nézni az olimpiai létesítményeket, falut – ma rohad minden!
Amikor hajdanán, először felvetődött a budapesti olimpia megrendezésének gondolata, barátaim, akik ismerték a sport iránti azóta sem szűnő mániámat, megkérdezték, mi a véleményem erről, a válaszom tömör volt akkor is, ma sem változott: agyrém!
Utóbbi pár számukban megdöbbenve olvastam általam eddig becsült emberek e témához való támogató hozzászólását; jó gazdasági szakemberek szerint is fellendíti a gazdaságot, a magyar lakosság önérzetét, önbecsülését növeli stb. A szavazások során időnként az ellenzék is csatlakozott, értem, miért, csak nem tudom elfogadni!
Mészáros Tamás cikkében fehéren-feketén végre levezette, miért is képtelenség belátható időn belül hazánkban olimpiát rendezni. Cikkéhez csak néhány kiegészítés:
1990-ben gazdasági küldöttség vezetőjeként Moszkvában jártam, ahol a házigazdák büszkén körbevittek Moszkvában. Legelőbb megmutatták az olimpiai pályakerékpáros stadiont: húszezer férőhely, tíz év után még mindig a világ legkeményebb fapadlója, itt született eddig a legtöbb világcsúcs stb. Sajnos (?) megkérdeztem: azóta mennyi volt a legmagasabb nézőszám? Változtatva a programot, ezek után a tervezettel ellentétben csak a Lomonoszov Egyetemet, a Kremlt, a Vörös teret, a Lenin-mauzóleumot (kívülről) néztük meg. A SZU gazdasága kibírta 1980-ban, a görög nem, de az előbbit is megviselte.
A gazdaságos, szerény olimpia gondolata szép, támogatandó, csak ezidáig még Helsinki (1952) óta mindenkinek 50 százalékban sikerült. Helsinkinek a visszafogott, Los Angelesnek (nem biztos) a nyereséges.
Mit teszünk az olimpiai faluval, amivel még senkinek sem sikerült semmit?
Mit kezdünk a számos, a magyarok számára még idegen sportágaknak megépített pályákkal (például: softbol, gyeplabda stb.)? A súlyemelő-, birkózó-, ökölvívó-, cselgáncs-, kézilabda-, röplabdacsarnokokkal? Az épített edzőpályákkal? Mi lesz velük?
És ami a legfontosabb: ki fogja megmondani az ország 75 százalékának, hogy ti az elkövetkező nyolc-kilenc évben egy fillért sem fogtok kapni, úgy lemaradtok, hogy száz évig reményetek sem lesz a felzárkózásra?
Apró öröm, hogy a megrendezésre minimális esélyünk sincs, de amíg ez mindenki számára kiderül, lehet fizetni tényleges teljesítés nélkül százmilliárd forintokat.
További „haszon”: a garantált bukást rá lehet fogni a jelenlegi ellenzékre, mert az „okos” nép ezt is be fogja szopni!
Nagy Tamás,
e-mail
