Omegalelkű ember volt

Az emlékműsorban Herskovits Iván ex zenei szerkesztő, Trunkos András zenész, az Omega menedzsere, Dr. Lantos Endre fogorvos, Kóbor János barátja és Presser Gábor zenész idézte fel emlékeit, gondolkodott és beszélgetett Fiala Jánossal.

Herskovits Iván ex zenei szerkesztő egy különleges videó-élményét idézte fel Kóbor Jánosra emlékezve. A felvételen Kóbor Demjén Ferenc Sohase félj című számát énekeli az otthonában. - Ott ül egy asztalnál, a kezét összekulcsolva, és ezt a kétségbeeséséről szóló drámai szöveget énekli. Félelmetesen őszinte, nyílt képet ad Kóborról, amit előtte soha nem láttam. A videó nyilván nem búcsúnak készült, de ez a 3-4 perc megkoronázása az életművének – vélte Herskovits Iván. Az ex zenei szerkesztő az egyedüli, egész stadiont kezelni képes magyar frontemberként írta le Kóbor Jánost, aki habár egyenrangú partnernek tekintette rajongóit, mégsem mutatta meg a teljes személyiségét a nyilvánosságnak. - Megdöbbent, nem értem, miért kellett ennek megtörténnie, hiszen a magyar popzenészek közül az egyik legracionálisabban gondolkodó ember volt, akit ismertem – reagált arra, hogy a zenész nem vette fel a Covid elleni védőoltást, és a koronavírus áldozata lett.

- Dühösek voltunk emiatt, de nem volt beleszólásunk, a felesége sem tudta rávenni – hangoztatta Trunkos András, zenész, az Omega menedzsere ugyanerről. - A zsenit önmagától a legnehezebb megvédeni – folytatta. A Sohase félj videó történetéről elmesélte, hogy a tavalyi Demjén-koncerten énekelte a dalt Kóbor, ehhez próbált otthon, és készítette el a „munkafilmet”. - A „Kicsinyes panaszodról vándor ne beszélj” sor miatt vettük most elő – tette hozzá Trunkos, aki azzal folytatta, hogy még nem tudja, mi a helyzet az Omega-archívummal, de azt sejti, hogy annak zöme a mérnöki precizitással dolgozó Kóbor számítógépén lehet.  A közös munka a nyolcvanas években kezdődött, amikor zenészként letiltották. Stúdiósként találkozott az Omega zenészeivel. Baráti, félbaráti, menedzseri kapcsolat alakult ki közöttük - „Jól viselkedtem, hát megválasztottak”. Az együttes tagjai közötti a rendszerváltás előtt nem voltak politikai nézetkülönbségek, a határok megnyílása után sem volt meghatározó, bár kétségtelen, hogy Mihály Tamás azért nem lépett fel a felcsúti koncerten, mert az Omega két komoly intellektusa nem volt egy véleményen. -  Nem lehet már nagy generációs koncert. Zorán-Frenreisz, Szörényi-Bródy, Benkő-Kóbor, így még lehetett volna, de nincs már Benkő és Kóbor sem – vélekedett a menedzser, aki szerint Kóbor Jánosnak valóban voltak olyan énjei, amelyekhez nem engedett közel senkit. - A nagyszüleit kitelepítették, és Németországban járva megkérdeztem tőle, miért nem ment oda dolgozni, elvégre építészmérnökként jól élhetett volna, amire azt felelte Kóbor, hogy az Omegát ennél sokkal jobban szerette, és sokkal jobban érdekelte. „Omegalelkű ember volt”. Egyszer azt mondta „Akinek nincs Omegája, annak semmije sincs” – fejezte be Trunkos András.

- A nyári napforduló idején átjött, és azt mondta, mindjárt itt a karácsony, hisz mostantól rövidülnek a nappalok – említett eklatáns példát Kóbor János elmúlástól, öregedéstől való hihetetlen félelmére Lantos Endre fogorvos és barát. Lantos Endre a közös aligai nyaralásokról, Kóbor empátiájáról, életigenléséről, megújulásra való képességéről mesélt a Keljfeljancsiban, amit azzal fejelt meg - a zenész nem oltatta be magát -, hogy „Hihetetlen felelőtlenség, hogy azt hitte, ki lehet ugrani a repülőből ejtőernyő nélkül”.

Presser Gáborban sokáig élt a remény, hogy Kóbor János felépülhet, elvégre jó fizikai állapotban volt. Legutóbb két temetésen: Benkó Lászlóén, majd Mihály Tamásén találkoztak. Hogyan teszi túl magát az ember a másik elvesztésén? - Somlóén annak dacára nagyon nehezen, hogy volt már rutinunk, hiszen évtizedekkel ezelőtt elvesztettük Bartát. Somló után két héttel meg elment Laux Józsi is. És elkezdődött annak a tudomásul vétele, hogy ez ilyen lesz – mondta Presser. - Somló betegségéről tudtunk, arra fel voltunk készülve, Mecky elmenetelére nem. Ahogy Mihály Tomiéra sem, akivel a halála előtt három hónappal még együtt voltunk gyanútlanul – mesélte Presser Gábor. - Mi az LGT-vel azt mondtuk, hogy Tomi nélkül nincs tovább – válaszolta a kérdésre, hogy valóban show must go on, azaz folytatódhat-e egy zenekar élete, miután elveszítette egy-egy tagját. - Meckynek ez nagyon ott járt még a fejében, ez volt az utolsó dolog, amiről beszéltünk. Arra reagálva, hogy az Omegából való kilépése és az LGT megalakítása anno mennyire mély sebet ejtett kettejük viszonyán, bandahűségről és dilemmáról beszélt. - Döntenem kellett, ha más zenét akarok játszani, vagy kísérletezni akarok, nem az Omegát kell megváltoztatnom, hanem el kell menni a saját utamra. Ebben volt, ami könnyen elfogadható volt, volt, és volt, ami nehezen. Néhány éven belül megtörtént a békülés, nyolc évre rá pedig már együtt turnéztunk – mesélte. Most a Csík zenekar vendégeiként gyakran találkozik zenésztársaival, amúgy azonban csak véletlenül. - Nincs olyan zenészklub, mint volt ötven évvel ezelőtt a Fészek, vagy a Royal, ahol esténként voltunk. Nem tudok olyan helyet, ahol ma össze lehetne jönni. Ezek a korral ritkulnak, kevésbé vagyunk vagányak, mozgékonyak, nyugtalanok – mondta Presser, aki a műsorvezető kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy ki van békülve a korával.

- Mennyire képzelhető el az élet aktív zenélés nélkül?

- Nem akarom elképzelni, de ez is benne van a pakliban. Továbbra is imádok zenélni, és még képes is vagyok rá. Nagyon-nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a dologban kegyes velem. Ez nem csak munkám, hanem a legkedvesebb időtöltésem is – zárta szavait Presser Gábor.

 (Kiemelt kép: Kóbor János énekes az Omega együttes koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2019. november 8-án. MTI/Mohai Balázs)