Olvashatatlan könyv

Az mégiscsak bosszantó, hogy itt ez a vaskos kötet a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában, és fogalmunk sincs róla, hogy ki írta, milyen nyelven, miről szól, mikor készült és mi célból.

1838 az első fix pont a feltáratlan történetben. Akkor került át a könyv a Batthyányak rohonci könyvtárából az Akadémiára. A papír vízjelét 1530–1540 között Vicenzában vagy Udinében használták. Ebből következőleg a rohonci kódex csak 1530/40 után és 1838 előtt keletkezhetett. Valamikor.

A kutató, Láng Benedek történészként „az elfogadott és elutasított tudomány határterüleit” vizsgálja, s ehhez aligha találhatott volna méltóbb tárgyat jelen könyvünknél. Ő maga veszi számba a lehetőségeket. 1. A rohonci kódexnek nincs értelmes tartalma, így nem is fejthető meg. 2. Van neki, de nem lehet megfejteni. 3. Van, és (elvileg) meg is fejthető.

Kérdés: nem átverés-e a szöveg? Vajon milyen nyelven van? (Magyar, román, latin, szankszrit, más?) Esetleg mesterséges nyelven? Betűírással-e, vagy szótagírással, vagy mássalhangzó-írással? Szimbólumokkal? Kódírással? Betűjeleket és kódjeleket keverve használó struktúrákkal? Nem egy ismeretlen titkosírás áll-e ellent minden kísérletünknek? Vagy valamiféle titokzatos gyorsírás jeleivel bajlódunk?

Tegyük hozzá, hogy a történész felfogása szerint a szöveg jobbról balra olvasandó (arab, török, héber?). De a kriptoanalízis klasszikus módszereivel eddig nem tudták értelmezni. Szerző áttekinti és ismerteti a titkosírás-készítés számos receptjét, valamint a kódfejtésekét is, a blöffnyelvek történetét, az adamita nyelv, kitérve az aszemikus, az automatikus írás jelenségeire is, amelyek „csak a látvány részei, és nem a nyelvé”.

A szerző „rápróbálja” a megfejtési patentokra a rohonci kód „szövegét”, de hiába. Talán nem is a megfejtés a lényeg, hanem a metodika, a módszerek változatossága, a lankadatlan kedv az újrakezdéshez. Nem a probléma, hanem a morál.

(Láng Benedek: A rohonci kód. Egy történelmi rejtély nyomában. Jaffa Kiadó.)