Obamáról – másodszor
Két év alatt másodszor nyúlt az Obama-témához Bokor Pál. Az MTI korábbi washingtoni tudósítója ezúttal az amerikai elnök személyisége mellett főleg azt boncolgatja, hogy képes lesz-e az Egyesült Államok a jövőben szuperhatalom helyett egyfajta “egyensúlyhatalomként” működni.
A szerző e témakörben írt első műve, a “Barack Obama szupersztár” azt a hálás témát járta alaposan körül, hogy miként izzadta ki szinte magából az amerikai társadalom az ország első színesbőrű elnökét. Bő két évvel később az afroamerikai államfő már kevésbé szenzáció, annál inkább égető a kérdés, hogy az általa mozgásba hozott, vagy megmozdítani szándékozott hatalmas ország megmarad-e a civilizáció és a fejlődés élvonalában.
Mert lehet ugyan élcelődni az amerikai életforma sajátosságai felett, de vitathatatlan, hogy a világgazdaság egyik csúcsszereplője és motorja az USA, amely a kultúrában is meghatározó jelentőségű, mint közreműködő, és mint támogató egyaránt.
Az, hogy a legutóbbi elnökválasztáson a faji eszme döntő vereséget szenvedett New Yorktól Hawaiig, mára már örvendetes történelmi ténnyé nemesült, s ha ötven évig sem lesz újból fekete elnöke az Államoknak, a jég megtört. Ma Obamának nem a maga elfogadtatásáért kell harcolnia elsősorban, hanem azért, hogy az országára – és a világra – zúdult válság kihívásaival megküzdjön, s egyúttal kinavigálja az USÁ-t a sürgősen megoldandó társadalmi és gazdasági problémák hínárjából. Bokor Pál most megjelent könyve (“Obama – Az út Honolulutól a Fehér Házig, és mindig tovább…”) a felvetett problémákat sokoldalúan és egyúttal közérthetően, sőt élvezetes stílusban elemezve túlmegy az – általa kitűnően ismert – amerikai politikai élet sajátosságain, rávilágítva a tágabb, nemzetközi összefüggésekre is.
