"Ő az a parasztgyerek, aki mindennap elolvassa a New York Timest"
Bevallom, nem Barát József remek írása juttatta eszembe, és nem holmi hirtelen felindulás idézte elém Németh Miklóst. Akkor éreztem leginkább fontosnak a nagypolitikába való visszatérését, amikor a szoclib koalíciónak módja nyílt köztársasági elnököt jelölni. Nem is olyan régen (2008. november 22-én) pedig ismét gondoltam Németh Miklósra, aki sajtónyilatkozatában a múltról ezt mondta: „Nem tagadom, engem is megcsapott a hatalom. Sőt, éreztem a mérgezését is. De ma már világosan látom, aki nem képes az ellenmérget kitermelni a hatalom kábításával szemben, elveszti emberi arcát.”
Arra kellene őt kérni, hogy térjen vissza a nagypolitikába, és 2009-ben vállalja az EU-képviselői, 2010-ben az államfővé jelölést és megmérettetést. Szerintem szüksége van rá nemcsak a baloldalnak, hanem mindannyiunknak, különösen a vidéken élőknek.
Ennyi mádlos és sólyomos több mint hét szűk esztendő után szükségünk lesz a paraszti származású monoki fiúból magát a közgázon és a Harvardon tehetséggel és szorgalommal kiválóként „átverekedő”, a 20. század (csak egyetlen, világfordító évig hivatalban lévő, mégis) legsikeresebb miniszterelnökévé növekedett Németh Miklósra.
Glatz Ferenc szavaival indokolom: „Miklósnak több helye lett volna a hazai politikában, mint amennyi jutott neki. Ő az a parasztgyerek, aki mindennap elolvassa a New York Timest. Tájékozott, higgadt, igazi kompromisszumkereső alkat, akinek a toleranciában nincs párja ebben az országban. Csapatépítő képessége, türelme ma igazi hiánycikk... Luxus, hogy nincs jelen!”
Györky Zoltán
Kaposvárról
