Nők, akik szeretik a szexet
Sokatmondó cím, női író és visszafogott címlap: kívülről ezt mutatja nekünk az Ursus Libris kiadónál megjelent új könyv. Aki sekélyes szexsztorikra, vagy éppen testnedvektől csöpögő pornóra vágyik, csalódni fog – Gina Ogden könyve a szexuális nyitottság, valamint a női lélek és test különböző részein időzik hosszasan. Felvilágosult, sikamlós és néha férfigyűlölő. Viszont legalább nem a Szex és New York szintjén beszél a szeretkezésről.
– A könyv szerzője Gina Ogden, Cambridge-ben tevékenykedik, házasság- és családterapeuta, valamint szexuálterapeuta – tudtuk meg a könyv fordítójától, Máriás Petrától. – Szerintem ez egy félutas történet az ismeretterjesztés és a szakkönyv között. Ami izgalmassá teszi az egészet, hogy tulajdonképpen esetismertetéseket olvashatunk. Úgy éreztem, hogy a szerző nagyon hisz az anekdotikusság erejében. Az esteismertetéseket átszövi a saját véleményével. Narrátor-jelleggel a történetekbe bele-belebeszél, másrészt így csepegteti a szakmaiságot. Emiatt a könyv nem válik szárazzá.
A leírt esetek egyfajta esszenciáját mutatják meg annak a hosszú kutatásnak, amit a szerző a női gyönyör és eksztázis területén végzett. Hosszasan olvashatunk az érintésekről, a női orgazmusról, vagy éppen arról: mi okoz örömet a nőknek a szexben.
Az egyes esetek nem egy konkrét nőt mutatnak be, hanem nőket, akiknek hasonló a szexualitásuk, és így hasonlóan vélekednek egy-egy témáról. Ogden könyvében nagy hangsúlyt fektet arra, hogy kihangsúlyozza: nem szeretne megmaradni a csupasz tényeknél és megpróbál szakítani a hagyományos tudományos módszerekkel is. Emiatt és a folyamatos narráció, illetve beszélgetések miatt a könyv akár komoly újdonságként is hathat.
Viszont az, hogy a könyv „mindennapi nők elbeszéléseit” tartalmazza „a gyönyörhöz, intimitáshoz és eksztázishoz vezető útjukról”, egyben a hátrányára is válik. A szerző beszélget is ezekkel az esetekkel – de nem az emberekkel. Szituációi, amelyekbe a szereplőit helyezi, műviek, akárcsak a beszélgetésekben elhangzó mondatok. Nők mesélnek a saját szexualitásukról, de azt érezni: ezek nem valódi nők. Ezek valódi nők mondatainak esszenciái. A szépirodalomhoz szokott olvasókban felvetheti a hitelesség kérdését is: ha a beszélgetések ennyire mesterségesek, nem lehet, hogy csupán a szerző saját magát akarja igazolni velük és tetszőlegesen alakítgatta őket?
Való igaz, hogy ezekből az esetekből fiatal és idős, tapasztalatlan és tapasztalt nagyon sokat tanulhat, saját magával és szexualitásával kapcsolatban. Tudományos megalapozottságú keretbe helyezi a szexet, jól magyaráz, ugyanakkor élesen bírálja azt a férfiközpontú tudományt, amely szerinte egyoldalúan közelít ehhez a kérdéshez. Viszont azzal, hogy kihagyja a férfiakat a beszélgetésekből, maga is egyoldalúvá válik. De nem csak ez a gond: maga a stílus válik szájbarágóssá, brazil szappanopera-szerűvé a dialógusok során. A szerző taktikusan rendezi a beszélgetéseket, időként bele-beleszól, máskor maga vonja le a tanulságot. (Ezekből sok újat fedezhet fel az is, aki profi szeretőnek gondolja magát!) Ogden egyes esetekben pedig hagyja, hogy ezeknek a „beszélgetéseknek” a szereplői mondják ki, mire gondoljon az, aki maga is szexet szerető nő szeretne lenni. A könyvön nagyon érződik, hogy amerikaiakra van szabva. Mindent készen kapunk, a premisszáktól az élvezeteken át a következtetésekig.
– Különböző problémákkal foglalkozik a könyvben, ilyen például az intimitás kérdése – mesélte Máriás Petra. – Hogy lehet eltalálni az intimitáshoz egy párkapcsolatban? Pláne akkor, ha nehéz batyut hoz az ember, mint a szexuális zaklatás. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy valakit megerőszakoltak, nem is fizikai bántalmazást.
A 300 oldalas könyv a női szexualitás szinte minden részletére kiterjed, rendkívül alapos és a történetek miatt nagyon könnyen érthető. Többek között azzal is foglalkozik, hogy a nyugati világban mennyire teljesítmény-orientált a szexus. – Arra szocializálnak minket, hogy a jó szex az orgazmussal kell végződjön – tette hozzá a fordító. – Ha valakinek gondjai vannak a szexszel, az nem azt jelenti, hogy beteg, vagy nem normális. Érdemes ezt árnyalni. A könyv azt sugallja, hogy nem minden szexnek kell orgazmussal végződnie és vannak olyan szeretkezések, amelyek nem forgatókönyv-szerűek. Próbálja kitágítani a képet, amit otthon, vagy a médiában hallottunk.
Vetkőzzük le a sztereotípiáinkat, vetkőztessük le egymást és irány az eksztázis! Még, ha egyenesen a szánkba is adják.
