Nézd, ki van itt: politikai szatíra a mozikban

Az apai ágon magyar gyökerű, de már Németországban született Timur Vermes előtt talán nem ismeretlen Mikszáth Kálmán zseniális ötlete, amelyből az Új Zrínyiászt írta. Eszerint a szigetvári hős (isten nyugosztalja!) katonáival együtt feltámadt egy elsietett trombitaszóra, és kérdezte a többiektől: hol vannak a törökök? Hol a várrom? Mi történt velünk?

Ha hiszik, ha nem: Berlinben 2011 nyarán egy üres telken felébred egy katonaruhás, pemzlibajszú alak, s kérdi: hol az ellenség? Ki építette újjá a fővárost? Mi történt a németekkel?

Újra Németország és Hitler. Vajon mit kezd vele a szövetségi köztársaság (amelyet – mi szégyen! – egy nő vezet)? És ő mit kezd az utókorral? Mi az a számítógép? Minek ez a rengetegféle újság, köztük a török lapok is? Tán csak nem az álnok, hamisan szuszogó törökök foglalták el a birodalom fővárosát? És egyáltalán: mi folyik itt?

A bajuszost megpillantók először nem akarnak hinni a szemüknek. (Kísértet lenne? Vagy színész? A Ki hasonlít legjobban Adolf Hitlerre?-vetélkedő nyertese? Csaló?) Ám minden csoda három napig tart. A televíziós műsorok révén a hajdani Führer megindul a celebbé válás felé. Vannak hívei, akik nézeteit visszhangozzák, terjesztik. A politikai szatíra egyre jobban kibontakozik, Hitler csakhamar elfészkel a német valóságban. Tényezővé válik. Ismét.

A briliáns ötlet és a film elején a vezér és kancellár emlékeinek ütköztetése a virágzó Berlin képeivel – igen hatásos és beszédes. Kár, hogy a továbbiakban szürkül a film, az abszurd élményhez hiányzik a tálentum. A rendező nem képes szuggesztív hatásúvá formálni, összefogni a cselekményt. A színészek láthatóan különféleképpen fogják fel szerepüket. Ettől az összbenyomás széthulló lesz.

(Rendezte: David Wnendt.)