Öt éven keresztül rabolták a spanyol állami vagyont, és közben a kapitalizmus árnyoldalát is megmutatták

Ötödik évadával véget ért a Netflix történetének egyik legsikeresebb sorozata, A nagy pénzrablás. A felfoghatatlan méretű rajongói tábor kialakulásához azonban rögös út vezetett. A spanyol sorozat eredetileg nem a streaming-szolgáltató kínálatában kapott helyett, hanem a spanyol Antena 3 csatornán, ahol mintegy 4,5 millióan tekintették meg az első részt. A nagy érdeklődéshez persze kellett az is, hogy a fővárosi foci rangadó, a Real Madrid – Atlético Madrid mérkőzés után kerüljön adásba. A második évad végére azonban durván bezuhant a nézettség, 2017 végén pedig be is jelentették, hogy nem folytatják a sorozatot.

Fotó: Netflix

Ekkor lépett közbe a Netflix, amelynek vezetői maguk is meglepődtek, hogy miután felvették a kínálatukba a Spanyolországon kívül relatíve ismeretlen sorozatot, alig fél év alatt a legnézettebb idegen nyelvű tartalmukká vált. Így hát gyorsan be is jelentették, hogy saját kezűleg készítik el a sorozat folytatását. Az ezt követően három évadon át futó sorozat végül 41 epizódot élt meg, de a rajongóknak nem kell izgulni: számolva ugyanis a sikerrel, a Netflix már be is jelentette, hogy Berlin karaktere önálló sorozatot kap, és nem lennék meglepve, ha a későbbiekben további spin-off történetek is előkerülnének ötletként. A streaming-oldal gyorsan közismertté tette a sorozatot: a színészek és a stáb ázsiója is megnőtt, és már szinte nem tudtak felvenni úgy egy részt, hogy a helyszínen ne várja őket több száz lelkes rajongó.

Joggal mondhatni tehát, hogy néhány év alatt világméretűvé nőtte ki magát a Professzor és csapata körüli kultusz.

Ehhez persze kellett a kitűnő írói stáb, akik formabontó módon láttak neki a folytatásnak. Jól kalkulálva a streamingek által adott lehetőségekkel – vagyis, hogy a nézők akár több órán át megállás nélkül is képesek „darálni a részeket” –, minden epizód végét valami hatalmas csavarral zárták. Az írási folyamat pedig a forgatásokkal egy időben zajlott, így mondhatni impulzusszerűen alakult Álex Pina rendezése.

A történet szerint a rablócsaládból származó Professzor (Álvaro Morte) és a városokat álnévként használó bűnözői szupercsapata egy addig elképzelhetetlennek tűnő rablást hajtanak végre. Elsőként a spanyol pénzverdét veszik célba, ahol több milliárd eurónyi vagyont szipkáznak ki néhány nap alatt, miközben a túszok, a rendőrség és az alapvetően nem teljesen elvetemült (értsd: nem a gyilkolás a céljuk) rablók drámáját és belső őrlődéseit is végigkövethetjük. 

Ez pedig rendkívül fontos tényező, mivel a sorozat leginkább abban tündököl, hogyan lehet a nézővel is átéreztetni azt a dilemmát, amin az úgynevezett „főhősök” végigmennek. Az emberi tényező, és annak kiszámíthatatlansága nagyon fontos a történet egészét nézve.

Furcsa érzés, de a néző ezer százalék, hogy a spanyol államot megkárosítani vágyó tolvajoknak fog szurkolni a sorozat egésze alatt, ennek pedig több oka is van. Egyrészt megismerjük a rablók emberi oldalát, másrészt pedig elkezdjük tisztelni azt a fajta átgondoltságot, amivel Professzor, Tokió (Úrsula Corberó), Rió (Miguel Herrán), Denver (Jaime Lorente) és a többiek végigcsinálják a túszdrámát. Ez nagyjából a második évad végéig tart, a harmadik szezonban ugyanis a Netflix érezhetően elkezdte egy kicsit más irányba mozgatni a dolgok alakulását. Ekkor ugyanis magasabb fokozatra kapcsol A nagy pénzrablás és a pszichológia sakkjátszma helyett az akció, a robbanások és a szereplők közötti kapcsolat kerül a középpontba.

Fotó: Netflix

Ami még ennél is érdekesebb, hogy a netflixes sorozat a harmadik szezonjában már arról kezdi el oktatni a nézőt, hogy legyen bármennyire elfogadott eszme is nyugaton a kapitalizmus, a rendszer nem alkalmazható mindenkire: sokakat taszít szegénységbe a pénz utáni hajsza. Ez pedig nem egyedülálló gondolata a sorozatnak: a Netflix legújabb idegen nyelvű szenzációja, a Squid Game (Nyerd meg az életed) is ezzel a kérdéssel foglalkozik, csak épp más eszközökkel.

Másik nagy erénye A nagy pénzrablásnak, hogy az esetek többségében rendkívüli módon valóságosnak hat. A második rablásukra visszatérő bűnözők következő és egyben utolsó célpontja a spanyol nemzeti bank lesz, ahol megkísérlik véghez vinni a lehetetlent, és eltulajdonítani a komplett nemzeti aranytartalékot. A korrupcióban fuldokló ország polgárai pedig nem hogy nem félnek a gazdasági összeomlástól, hanem egyenesen keblükre ölelik azt, ugyanis abban bíznak, hogy ettől megtisztulhat a közélet. Az ehhez hasonló jelenség Magyarországon sem ismeretlen, gondoljunk csak a Viszkis rabló példájára, akit a lakosság egy része szinte magyar Robin Hoodként tartott számon. 

Fotó: Netflix

Az utolsó évadra azonban a sorozat kicsit elvesztette a varázsát, azt amitől sokáig igazán kimagasló volt. A záróévad első felében szinte megállás nélkül csak lőttek, robbantottak, és bár több fontos szereplő is kiesik a csapatból, nem tudott akkora hatást gyakorolni a nézőkre, mint a korábbiak. Ennek ellenére érdemes megnézni a lezárást, feszültségből ugyanis ott sincs hiány, és összességében azt lehet mondani, korrektül zárják le a hatalmas hírnévre szert tett sorozatot. Végleg azonban, ahogy korábban írtam, nem kell elbúcsúznunk a pörgő nyelvű spanyol anarchistáktól, azok ősatyja, Berlin ugyanis visszatér még a Netflixre. Bella Ciao!

Az ötödik évad második felének előzetese itt tekinthető meg:

(Kiemelt kép: Netflix)