Nemzedékek

Kétféleképpen is értelmezhető az ötéves ARTalakulás Galéria legújabb kiállításának címe: Nemzedékek. Egyrészt alkotói nemzedékekről van szó, hiszen a legidősebb művészektől a fiatalokig négy generáció mutatja be egymás mellett a műveit. (És ezen belül még családi generációk is vannak jelen, elég, ha csak a mind gyakrabban együtt kiállító Rónai–Roskó-vonalra utalunk.) Másrészt ott vannak a művek, amelyek így vagy úgy (konkrétan vagy áttételesen) szintén érintik a múlt és a jelen kapcsolódási pontjait, azaz a nemzedékek kérdését. Ezt a homogenitást oldja, színezi, hogy a tizenkilenc (vagy tizenöt, ízlés szerint; néhány munka ugyanis összetartozik, így egyetlen műalkotásnak is tekinthető), falra került kép a legkülönfélébb műfajokat reprezentálja. Van itt fotográfia, festmény, grafika, falikárpit és mindezek különös keveréke: elsősorban a fotóalapon dolgozó művészek mutatnak meglepő technikai gazdagságot.

A tárlat főszereplője Rónai Éva, aki három nagyméretű szőnyeggel is szerepel: életszeretete, napfényes világlátása és teljesen eredeti anyagkezelése mindhármon átragyog. Roskó Gábor triptichonja a jól ismert állatfejű, de ember alakú szereplőket vonultatja fel a szakrális formák és a profán tartalom feszültséggel teli kombinációjával; Fehér László önéletrajzi-önarcképi sorozatának egy meghitt pillanatával ajándékozza meg a nézőt; Tölgyesi Katalin közel-keleti katonalányokat mutat be maratásos eljárásával minisorozatában; Szirtes András nemcsak nagyméretű szemével sokkol bennünket, hanem a kép mellé írt „Guernica”-tervével is; Arató András fotóján nemcsak a fény-árnyék, hanem a gyermekek és az ősi falak kontrasztja némít el; Féner Tamás a természet geometriájába lát bele valami mélyen emberit, és a többiek, Roskó Bea és Hollay Lóránt is hozzájárulnak a maguk módján, hogy a galéria születésnapja tényleg ünnep legyen.

(A kiállítás az Izraeli Kulturális Intézetben – Budapest, Paulay Ede utca 1. – látható november 29-ig.)

Jolsvai András