Németh Ágnes kozmoszkertje
Nem tudom, Németh Ágnest mennyire zavarja az idő? Azt sem, hogy kifinomult művészetének nagy része honnan származik? De azt igen, hogy legfrissebb kiállításának anyaga az idővel kapcsolatos. Az életnagyságú női és férfi figurák bambuszvázra font fűzfavesszőből készültek, helyenként magyarországi színes föld vakolat borítja őket. Mindegyikük az időt szimbolizálja. Az időt, amely az egyik legizgalmasabb kérdés az ember számára. Németh Ágnes egy hatalmas és különleges mű-együttessel járul hozzá az időértelmezéshez.
„ Az ember az egyetlen lény, akit zavar az idő, és ebből a nyugtalanságából származik kifinomult művészetének nagy része…” ( Arthur C. Clarke)
A kiállítás zömét azok a figurák adják, amelyek egy, még csak tervezett óriás napórát díszítenek majd. Ez Közép-Európa legnagyobb működő speciális szerkezete lehet. A művész által alkotott, vesszőfonatból és drótokból „szőtt” embernagyságú figurák és párok az idővel kapcsolatos fogalmakat testesítik meg. A horizontálisan elhelyezett napóra-műegyüttes sokrétű jelentéssel bír az emberi természetről, a kozmikus létben való helyünk elfogadásáról, a nő és a férfi kapcsolatának szerteágazó viszonylatairól. Németh Ágnes alakjai az időben elfolyó szépséget, a fájdalmat, a születést, a halált, a szerelmet, a történelmi koroktól függetlenül létező alapvető emberi érzelmeket érzékeltetik.
Németh Ágnes a Képzőművészeti Akadémián festőszakon végzett, de már a kezdetektől szobrászkodott is. Hatalmas „földképe” a legutóbbi parlamenti elnök rezidenciájául szolgáló hajdani Karády villa szalonjának falát díszíti. Érmei közül nem egyet a British Múzeum őriz. Helsinkiben néhány éve hangos szakmai és közönségsiker kísérte jellegzetes „fonott” szobrainak seregszemléjét. A finnek anélkül, hogy a történetüket tudnák, megsejthettek valamit a művész és a természet nagyon szoros kapcsolatáról.
- Honnan ez a nagyon szoros kapcsolat?
- Tiszavasváriban nőttem fel, 13 éves koromig a természetben éltem, egész nap a szabadban voltam. Az évszakokat nem a ruhákról ismertem fel, hanem a színekről, a hangokról, az illatokról. Ma is a fülemben hallom, ahogy a rizskásás jég repedezik a talpam alatt. Az állatokhoz való kötődésem is innen való. A piactér előtt laktunk, a kerítésünk előtt álltak a szódás lovak. Telente kisgyerekként csodálkozva fedeztem fel, hogy az orrukból felszálló pára, épp olyan, mint az enyém. 40 éves koromban, amikor hajnalonta a galoppra jártam, hirtelen előjött ez a kép. Láttam a pályára bejövő kentaur lényt, a lovat lovasával egybenőve, fekete sziluettjüket megvilágítja a feljövő nap, a testükből dől a pára, körbeveszi őket, mint egy burok, a létezés látható jegye. Ott, a galoppon kaptam vissza gyerekkorom hajnalait, a gőzölgő szalma látványát és szagát, és a lovakat természetesen. A legjobb gondolataim ma is a lovak közelében születnek. A lovaglás visszaadott egy darabot elvesztett önmagamból, eredeti lét-élményeimből. A lovak között ugyanazt érzem, mint alkotás közben. Az emberek már elfelejtették a metakommunikációt. Csak szavakból értik meg egymást, vagy már azokból sem…. Egy állat viszont a test nedveiből megérzi a másik lény lelki állapotát. A ló mint forma, és szőre mint anyag is ettől kezdve jelent meg a szobraimban.
- Egyik katalógusának borítóján csak szemek láthatók, különböző nagyításokban. Embereké és lovaké, szertelen összevisszaságban. Nehéz kitalálni, melyik tartozik két, illetve négylábú gazdához. Elgondolkodtató képsor… De hol gyökereznek a mostani tárlaton is látható fonott ember-figurák? Festő-szakon nemigen tanítottak fűzfafonást…
- Nem is én készítem. Rátaláltam egy ősi kosárfonó dinasztiából származó mesterre, aki az én méretarányos rajzaim alapján elkészíti a fonást. Már régóta dolgozunk együtt, lassan én is megtanultam fonni. Talán magam is meg tudnám csinálni, de nem változtatok a jól bevált kapcsolaton. Ezúttal azonban a szobrok egy részét elkészítettem drótból is. Rájöttem ugyanis, hogy a drót-figurák önmagukban is más jelentéssel bírnak. A fonott szobrok az anyagi világot, míg a többiek a finom, megfoghatatlan emberi lélek szövevényét szimbolizálják. Az Ernst Múzeum zárókiállításán már mutattam be néhányat közülük.
- Fűzfából fonott, sárral tapasztott rejtelmes figurák. Ismeretlennek tűnő, mégis régtől ismerős érzéseket keltenek az emberben.
- Fa, lószőr, kagyló, bambusz, fonott fűz, színes földek a jellemzőek az utóbbi években készült munkáimra. És a legújabb felfedezés, a drót…
- Engem szinte megbabonázott a természet közelisége mind az anyagoknál, mind az alkotásban testet öltött gondolatoknál. A minduntalan felbukkanó varsa mint tárgy, és mint szimbólum gyakran megjelenik a műveiben.
- Jó másfél évtizede egy halászati kiállításon figyeltem fel a varsákra, ezekre a fűzfavesszőkből fonott csapdákra. Elemi erejű találkozás volt. Megigézett a varsák formája és funkciója, a fonott fűzfavessző szépsége. Azóta a varsa majd minden szobromban megjelenik. A varsa számomra létszimbólum, a létért folytatott örökös küzdelem színhelye, ahonnan nincs visszaút.
(Németh Ágnes „Kozmoszkert részlet” c. kiállítása július 11-ig látható a Budapest Galériában, ahol a műtárgyak születéséről és a majdani napóra-tervekről készült filmet is megtekinthetik a látogatók. )
