Nem szól bele
Sokszor eltöprengtem már azon, miért nem élnek az elégedetlenek a polgári engedetlenség lehetőségével.
A hatalom túlkapásai ellen csak igen ritkán alkalmazott tüntetésforma egyik legismertebb hirdetője, Henry David Thoreau a témáról írott könyvét így indítja: „Teljes szívemből vallom e jelmondatot: Az a legjobb kormányzat, amely legkevésbé kormányoz, és szeretném, ha ez az elv minél hamarabb és minél tökéletesebben érvényesülne.” Ennél tömörebben aligha foglalható össze a lényeg: a jó kormány nem szól bele az állampolgárok mindennapi életébe – jelesül abba, mikor és hol vásárolja meg saját pénzén a szükséges javakat –, mert ez nem tartozik azon feladatai közé, amelyekre a társadalom megbízást adott számára. Ha mégis megteszi, visszaélve az előzetesen önkényes törvények révén kialakított túlhatalmával, s a meghunyászkodott sokaságnak aktuálisan nincs jogorvoslati lehetősége, nos, ilyenkor válhat „fegyverré” a polgári engedetlenség módszere. Az említett esetben vajon ennek nem volna-e létjogosultsága? Laikusként teszem fel a kérdést, csatolva mellé egy másikat: mihez kezdhetne a magát módfelett bölcsnek gondoló és a vitát semmiben sem tűrő kormányunk, ha március 15-én (milyen szép ünneplése lenne a legendás forradalom évfordulójának!) minden olyan üzlet, áruház, pláza stb. ugyanúgy kinyitna, mint ennek az abnormális törvénynek a megszületése előtt?
Füzesi István,
Budapest
